Szellemi és lelki megújulás
Utoljára módositva: 2019-04-17 16:17:45

 

A párizsi Notre-Dame-székesegyház tragédiája megrázta az egész világot. A nyolcszázötven éves épület a világörökség része, egy olyan kincs, amelynek eszmei értéke felbecsülhetetlen. A legegyszerűbb emberek is tudnak valami keveset arról az épületről, ami nem csupán Franciaország, hanem egész Európa történelmének jelképes meghatározója. A Notre-Dame-ban a történelem mellett a művészet valamennyi ága találkozott évszázadokon át. Külső szemlélők számára az épületnek sokkal ismertebb volt a történelmi, mint az egyházi szerepe, ami azzal magyarázható, hogy az egyház és a politika sokszor együttműködött, egymást kiegészítve vagy felhasználva igyekezett mindkét fél elérni a céljait, de az egyháznak nem mindig sikerült megőriznie a maga szerepét. A francia uralkodók a felvilágosodás koráig a Notre-Dame-ban töltötték az ünnepeket, ott ünnepelték meg a győzelmeiket. A francia forradalom alatt a forradalmárok jóvátehetetlen károkat okoztak az épületben: a katedrálist bezárták, államosították, meggyalázták, rendszeresen fosztogatták, kiárusították építőanyagnak, a homlokzaton lévő királyszobrokat lefejezték. Az épületet egy ideig élelmiszerraktárnak és más, nem vallási célokra használták. Napóleon megkoronázására viszont ismét ott került sor 1804-ben. Határozottan kijelenthetjük, hogy a franciák nagy része a felvilágosodás után nem őrizte és nem gyakorolta a keresztény hitet, minden bizonnyal ennek az eredménye az, hogy napjainkban egy szélsőséges liberalizmus jellemzi a francia népet, nem véletlen, hogy olyan elnöke van, mint Emmanuel Macron. A francia kormány számára a Notre-Dame inkább az anyagi vonzata miatt volt fontos, az egyházi jelleggel kevésbé foglalkoztak, talán emiatt nem támogatták az épület felújítását sem. Ha valóra válnak az ígéretek, a Notre-Dame újjáépül, de a kérdés továbbra is megválaszolatlanul marad: minek kell történnie ahhoz, hogy a franciák felismerjék, hogy őket is a kereszténység tette naggyá? A politikai érdekből folyó francia vallásháborúk vagy hugenotta háború 1562 és 1598 között a római katolikusok és az őket támogató királyi hadsereg, illetve a hugenották közötti véres összetűzések sora volt. Becslések szerint hárommillió ember halt meg e vallásháborúk során, az erőszakból, éhínségből és a háború okozta betegségekből kifolyólag. Ezek után szükség volt a felvilágosodásra, de nem olyanra, ami az egyház pozitívumait is megpróbálja megsemmisíteni, hanem egy szellemi és lelki felvilágosodásra, ami mindmáig nem történt meg. Ha a Notre-Dame újjáépítésével nem történik meg a francia nép szellemi és lelki újjáépítése, akkor a megújuló épület csak egy Bábel lesz, ami nem fogja szolgálni azt a célt, ami miatt létrejön.

 

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Mit teszel szíved egészségének megóvása érdekében?
Naponta legalább 20 percert sétálok
Sok gyümölcsöt fogyasztok
Figyelek arra, hogy eleget aludjak
Megválogatom, milyen ételeket fogyasztok
Nem foglalkozom különösebben ilyesmivel
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. október 18.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 60 dkg sertéstarja, só, frissen őrölt bors, 3 ek. napraforgóolaj, 8 dkg füstölt szalonna, 2 fej vöröshagyma, 1 ...