×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
13 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

Szemlélet- és mentalitásváltás az oktatásban

2017.10.17 - 15:00
Megosztás:
Szemlélet- és mentalitásváltás az oktatásban

A szatmárnémeti Pedagógusok Háza és a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség szervezésében az elmúlt hétvégén az V. osztályokban tanító magyar nyelv és irodalom szakos tanárok számára meghirdetett képzés zajlott. A tanfolyamot Kádár Edith nyelvész vezette.

Nagy érdeklődés övezte Szatmárnémetiben a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara oktatójának, Kádár Edith nyelvésznek az oktatási és nevelési reform megvalósítását segítő, szemléletváltást érlelő húszórás tanfolyamát. Az idén februárban megjelent V–VIII. osztályos tanterv — amelynek ő az egyik szerzője — ugyanis olyan személetbeli váltást is jelent (szaktudományos és a pedagógia vonatkozásában egyaránt), amely kellő elméleti tudás, kellő (a megváltozott igényekhez alkalmazható) módszertani felkészültség és tankönyv-, valamint segédanyag-használati fogódzók hiányában a magyartanárok számára nemcsak kihívást, hanem egyszersmind napi gondot is jelent. A továbbképző ezen próbált segíteni részben elméleti, részben gyakorlati/technikai, módszertani kérdések felvetése és tárgyalása által. A cél a szakmai-pedagógusi tevékenység ellátásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megerősítése, elmélyítése, a legújabb ismeretekkel történő megújítása és a szakmai készségek fejlesztése volt, ugyanakkor a résztvevők ösztönzése a tanári attitűdváltásra, a gyakorlat megújítására, a pedagógus tanulásról való gondolkodásának megváltoztatására. A résztvevők saját élményeken és tapasztalatokon keresztül, együttműködésre építve készülhettek fel az elsajátított új szaktudományos és módszertani ismeretek gyakorlatban történő alkalmazására. A program kisebb részben előadást, nagyobb részben csoportmunkát, megbeszélést és videóanyagot alkalmazva próbált segítséget nyújtani a fenti problémák megoldásához. Az előadások elsősorban a hatályos tanterv nyelvszemléletével kapcsolatos kérdésköröket érintettek, mely a nyelvi rendszer elemeinek megtanítása helyett a közlési szituációk típusait és követelményeit, a kommunikációs helyzetek nyelvi és egyéb sajátosságait, a nyelvi-közlési félreértések okait és elkerülési lehetőségeit helyezte előtérbe. Ekként a hagyományos nyelvtannak a formából kiinduló megközelítése (taxonómiái) helyett a vizsgálódás kiindulópontja a tartalom, vagyis a közlendő, amelyhez formá(ka)t kell rendelni a kommunikációs helyzet tényezőinek függvényében. A nyelvtan (és a hozzá tartozó metanyelv) tanítása ebben a szemléletben tehát sem nem kiindulópont, sem nem cél, hanem a szövegértési-szövegalkotási kompetencia részképességeit fejlesztő eszközkészletbe tartozik. Ily módon a nyelvtan tanítása nem öncélú, hanem azért van, hogy a tanuló könnyen, magabiztosan és tudatosan tudjon válogatni a rendelkezésére álló nyelvi elemek közül, amikor egy konkrét élethelyzetben kell szóban vagy írásban megnyilvánulnia. A tanterv ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a nyelvet a maga sokszínűségében kell bemutatni és vizsgálni, hogy a tanulók nyelvi tapasztalatából kiindulva a nyelvi jelenségek felfedezése, megértése és tudatosítása által fejleszthetők a kommunikációs kompetencia képességrendszerei. A képzés súlypontjai a nyelvérzék fejlesztése, vagyis a nyelvi jelenségekre, a nyelvi megformálásra való fogékonyság a szövegalkotás, valamint a szövegértés során, a nyelvhasználat társadalmi-szituatív rétege (helyesírás és egyéb nyelvi illemtani kérdések, stílus, regiszter), a variabilitás (változás és változatok léte versus az egységes nyelv mítosza) stb., illetve mindezek a tevékenységcentrikusság, életkornak való megfelelés, problémacentrikusság és induktivitás kontextusában. Az ismeretközpontú nyelvtantanítás és a képességközpontú nyelvi nevelés kontrasztálása végett a pedagógusok csoportmunkákban olyan formában jártak körül egy-egy nyelvi jelenséget, hogy a résztvevők maguk is végigmenjenek olyan feladatsorokon, amelyek nyelvi jelenségek önálló felfedezését célozzák, és ezáltal szembesüljenek az önálló tapasztaláson, felfedezésen keresztül való tanulás élményeivel és nehézségeivel; hogy nyelvi adatokból kiindulva maguk fedezzék fel a lehetséges általánosításokat („szabályszerűségeket”), és legyenek képesek ezeket az általánosításokat megfogalmazni, függetlenítve magukat a leíró nyelvtani kategóriák fogságától. Ezért, noha ugyanazokon a lépéseken keresztül haladtak, mint amelyek a diákfeladatok esetében előfordulnak, de míg a diákok ezek által jártasságot szereznek bizonyos nyelvi ismeretekben, alakul a nyelvérzékük, és szövegértési, szövegalkotási készségek, képességek épülnek bennük, a továbbképző résztvevői a foglalkozások során az oktatási feladataikhoz szükséges korszerű szakmai tudásra tehettek szert.

Kádár Edith szerint a képzés olyan értelemben is elérte célját, hogy segítse a résztvevők szemléletváltását, szaktudományos és módszertani megújulásukat, az oktatásban bekövetkezett paradigmaváltás elfogadásához és alkalmazásához szükséges attitűdjeik alakulását, vagyis nemcsak a tudáselemek, hanem a mentalitások szintjén is változást tudott elindítani ez a tevékenységegyüttes, illetve megerősítést nyújtani azok számára, akik ezen az úton már korábban, saját belső igényeiktől vezérelve elindultak.

Elek György