Szeretnünk kell a betegeket
„Az egyház közösségbe tartozásra hív” — mondta Ft. Veres Attila az önkéntes beteglátogatók májusi találkozóján.
A Szent Alajos Konviktusban találkoztak május 11-én, szombaton az önkéntes beteglátogatók, ahol Ft. Veres Attila egyházmegyei kórházlelkész tartott előadást a közösségben megélt hit gyógyítóerejéről.
A betegséget vizsgálva Veres Attila elmondta, hogy annak forrása az, hogy felbomlik a harmónia bennünk, illetve környezetünkkel. „Keresnünk kell a lehetőséget arra, hogy visszatérjünk az egyensúlyhoz, a békéhez, ebben pedig a közösség meghallgatással, jelenléttel nagyban segíthet. Értékvesztő világunk közösségei bomlóban vannak. Hiányzik a bizalom, az emberi viszonyok elmosódnak, a kapcsolatok fellazulnak. Egy ilyen valóságban minden ember beteg valamilyen módon — ha nem a teste, akkor a lelke hordoz sebeket, amiket egyedül nehezebben gyógyít. Az egyház azonban a közösségbe-tartozásra hív, Istenhez kapcsol, így segít a gyógyulásban. A missziós lelkületű keresztényeknek ezért minden találkozást fel kell használni, minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy közelebb vigyék embertársaikat Istenhez, aki most hat, most küld másokhoz. A hit megvallásának, a közösen elmondott imának bátorító, gyógyító hatása van” — mondta előadásában az egyházmegyei kórházlelkész.
Az elhangzottakat ez alkalommal is csoportokban beszélték meg, majd a résztvevők feltárták gondolataikat. Megszólalásaikban a hit megnyilvánulásának örömeiről adtak hangot. „A hit mindannyiunkat jobbá tett” — hangzott az egyik vallomásban. „Amikor szentmisén veszünk részt, mindig öröm tölt el” — mondta egy másik beteglátogató. „Szeretnünk kell az embereket, szeretnünk kell a betegeket, és ezt ki kell fejeznünk” — a megosztás további gondolata volt, de mindannyian egyetértettek abban is, hogy a hit örömeit is tovább kell adni, el kell vinni a betegekhez.
A találkozó utolsó harmadában a betegek szentsége — mely nem feltétlenül csak haldoklóknak lehet a kegyelem eszköze — kiszolgáltatásának és vételének fontosságáról beszéltek. Végül a kápolnába vonultak, ahol elimádkozták a Szentlélek-imát, és áldással indultak haza, valamint a megismert, megtapasztalt örömökkel, melyeket szétosztanak majd.
