Szervkivétel a megyei kórházakban

A jövő hónap közepétől minden romániai megyei kórháznak kötelezően működtetnie kell szervkivételi központot. A Szatmár Megyei Sürgősségi Kórház már lassan 6 éve akkreditált szervkivételi központ.

Szeptember 15-től az ország valamennyi megyei kórházának kötelező módon működtetnie kell szervkivevő központot — közölte csütörtökön Besztercén, a helyi megyei sürgősségi kórház bővített és felújított intenzív osztályának felavatásán Sorina Pintea egészségügyi miniszter.

A tárcavezető elmondta, hogy az elmúlt héten négy szervkivételre is sor került Romániában. Ezek között volt immáron „szokványosnak” számító máj- és vesekivétel, illetve egy szívkivétel is. A szívet — az Eurotransplant szervezettel való együttműködés révén — egy 17 éves németországi fiú kapta meg, miután a Romániában szívátültetésre várók között nem találtak kompatibilis befogadót.

A miniszter hozzátette, hogy az Országos Transzplantációs Ügynökség igazgatójával, dr. Radu Zamfirral közösen úgy döntöttek, hogy szeptember 15-től valamennyi megyei kórház számára kötelezővé teszik szervkivevő központok működtetését. „Vannak intenzív osztályaink, a kórházak nagy része rendelkezik megfelelő felszereléssel, ideje elkezdeni dolgozni. Átszerveztük az országos transzplantációs programot, van lehetőség az ebben résztvevők anyagi ösztönzésére, ideje gondolni azokra a betegekre, akik szervekre várnak” — szögezte le Pintea.

Szatmáron évek óta működik

Szatmár megyét ez a mostani döntés nem különösebben érinti, hiszen a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórház 2012 decemberében szerezte meg első ízben a szervkivételhez szükséges akkreditációt, a szakemberekből álló bizottságot pedig dr. Moroşanu Vitalie, az intenzív terápiás osztályt vezető főorvos vezeti. A megyei kórház engedélyét pedig éppen idén januárban újították meg újabb öt évre.

A megyeszékhelyen tehát adott a lehetőség a szervkivételek elvégzésére, megfelelő szakemberek is dolgoznak a kórházban, donorokból viszont nagy a hiány. Idén például csupán egy ízben került sor szervkivételre — egy szatmári donor máját vették ki — az egészségügyi intézményben, de az előző években is kevés alkalommal kellett riasztani a szervkivételek irányítására, elvégzésére szakosodott ötfős szatmári bizottság tagjait. Szatmár megyében ugyanis még mindig nagyon ritka, hogy erre a fájdalmas, de több ember életét is megmentő lépésre szánják rá magukat a lakosok, amikor kiderül, hogy kórházba került rokonuk menthetetlen.

Donor lennék

Romániában két lehetőség van a szervadományozásra: elhunyt (agyhalott) donor és élő donor által. Elhunyt donor esetében az agyhalál megállapítása után akkor történhet szervkivétel, ha az elhunyt életében nem tett ez ellen tiltakozó nyilatkozatot, és a hozzátartozói felajánlják a szerveit. Élő donor esetében pedig akkor történhet szervadományozás, ha a donor a beteg egyenes ági rokona. Nagy segítség lehet a hozzátartozó számára, ha ismeri az elvesztett hozzátartozó véleményét, mert nem alakul ki benne olyan félreértés, hogy neki kellene az elhunyt helyett döntést hoznia, amire nincs lehetőség az önrendelkezéshez való jog szerint. Az önrendelkezési jog a saját testre vonatkozik, éppen ezért senki nem dönthet más testéről, más szerveiről.

Ahhoz, hogy valaki ma donor legyen Romániában, és ez szerepeljen az egészségügyi kártyáján, a hatályos törvények szerint közjegyzőnél kell erről nyilatkozatot tennie, majd ezt el kell juttatnia a háziorvosához.

Mi a legnehezebb?

A súlyos agykárosodást szenvedett beteget kórházba szállítják. Ott alapos kivizsgálás után mindent megtesznek az élete megmentése érdekében. Az ezt követő napokban a családtagok rendszeresen látogatnak, érdeklődnek, és így folyamatosan tájékoztatást kapnak a beteg állapotának alakulásáról, változásáról.

Hozzátartozóként végig várjuk és reméljük az állapot javulását. Életünk egyik legnehezebb pillanata akkor következik, ha nem a várt hírt kapjuk: hogy a szerettünk meghalt, agyhalott lett. Gyakran ilyenkor hallunk először a szervadományozás lehetőségéről, mellyel az agyhalott — azaz halott —, de „dobogó szívű” elhunyt szerveivel egy másik ember életét tudnák megmenteni. Ezek a beszélgetések nagyon megterhelők a hirtelen gyász miatt, ezért a beszélgetésekre felkészült orvosok mindent elkövetnek a család támogatása érdekében. A részletek ismertetése után időt és lehetőséget adnak a hozzátartozóknak az elmondottak megértésére, kérdések megfogalmazására, megválaszolására és az érzelmek kinyilvánítására.

A tragédia elfogadása mellett az is nagyon nehéz, hogy a hozzátartozók — mivel az elhunytat már nem lehet megkérdezni — néha úgy érzik, hogy nekik kell felvállalniuk a szervadományozással kapcsolatos döntést. Hozzátartozóként az elhunyt életében kinyilvánított végakaratát kell tiszteletben tartanunk.

Az elhunyt testét tisztelet övezi

A transzplantációs célú szervkivétel steril körülmények között, műtőben történik. A beavatkozás végén a holttesten ejtett vágásokat öltésekkel zárják, s így a testet külsőleg helyreállítják. Éppen ezért a szervadományozás nem sérti a test külső épségét és az európai országokban elterjedt temetkezési szokásokat. Az elhunyt nyitott koporsós temetése is lehetséges a szervdonáció után.

Halálunk esetére szóló, szerveinket érintő transzplantációs döntésünk családunk terheit könnyíti meg, adott esetben pedig életeket menthet.

Bumbuluţ Krisztina