Szezonális zöldség-gyümölcs — de hol vásároljunk?
A zöldségek és a gyümölcsök szezonja van, mindenki igyekszik hozzájutni a szezonális termékekhez, de nem mindegy, hogy hol vásárolja meg ezeket, milyen áron, és milyen a minőségük, hogy ízben is jók legyenek, de az egészségnek is használjanak.
Évtizedek óta gondokkal küzdenek a hazai zöldség- és gyümölcstermesztők, mivel nem tudják felvenni a versenyt az importból származó termékekkel. Az utóbbi húsz évben elég sokan próbálkoztak családi vállalkozásokat alapítani, és jó minőségű, a hazai fogyasztók igényeinek megfelelő termékeket előállítani, de az importból származó termékek mindig korábban jelentek meg a bevásárlóközpontokban, az aprozárokban és az élelmiszerpiacokon, alacsonyabb árakon. Egy idő után nagyon sok családi vállalkozás kénytelen volt csődöt jelenteni, ami nemcsak a megműveletlen földek mennyiségét gyarapította, hanem a munkanélküliek számát is.
Szabó Béla agrármérnök már az 1989-es változások előtt is zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozott, 1990-ben az elsők között kezdett el foglalkozni zöldségtermesztéssel. Akkor még nem jelentettek konkurenciát a külföldről behozott termékek, mert egyrészt kis mennyiségben voltak jelen, és akkoriban csak azok vásárolták azokat, akik több pénzért hajlandók voltak megvásárolni a látványra szépnek tűnő, de ízben és zamatban jóval gyengébb minőségű termékeket. Kifizetődő volt a hazai termesztés mindaddig, amíg nem nyíltak meg a bevásárlóközpontok, bőséges felhozatalt biztosító zöldség- és gyümölcskínálatukkal versenyezni viszont lehetetlen.
Kassai Ilona férjével — aki addig elektrotechnikai mérnökként dolgozott — vágott bele a zöldségtermesztésbe, előbb a szabadban, később fóliasátorban is, hogy mielőbb a piacra tudják szállítani a termékeiket. Ahhoz, hogy versenyképesek legyenek, nagyon sok befektetésre volt szükségük, emiatt a jövedelem nagy részét befektették, hogy ne csupán fóliasátrat építsenek, hanem fűtési rendszerrel is ellássák azt. Öt év folytonos befektetés után már lehetett volna számítani nyereségre, de akkor jött el az az idő, amikor megnyíltak az aprozárok, így nem csak a bevásárlóközpontokban lehetett zöldségeket és gyümölcsöket vásárolni, hanem szinte minden utcában.
Az aprozárokkal kapcsolatosan Juhász Endre, aki vásárlóként járt a napokban a szatmárnémeti 1-es számú élelmiszerpiacon, hozzátette, hogy Szatmárnémetiben az 1990-es évek elején még létezett az aprozárhálózat, de azt megszüntették arra hivatkozva, hogy ráfizetéses. Most minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi aprozárhálózat nagyon jól működik. A kormány mindent ígér, hiszen örökös választási kampányban élünk, de arra nem gondol, hogy létre kellene hozni egy olyan zöldség- és gyümölcsértékesítő hálózatot, ami csak a hazai termesztők termékeit forgalmazza, az el nem adott vagy visszamaradt termékeket pedig egy konzervgyár dolgozza fel.
Takács István érthetőnek tartja, hogy az élelmiszerpiacokon kevés a vásárló, hiszen ezeket az értékesítési pontokat elsősorban nehéz megközelíteni, nincs parkolási lehetőség, ugyanis a piacok környékén csak fizetéses parkolók vannak, ellentétben a bevásárlóközpontok parkolóival. Harminc éve fejlesztik az élelmiszerpiacokat, de még mindig nincsenek meg a szükséges feltételek, nagyon sokan éppen a higiéniai problémákra hivatkozva nem vásárolnak itt.
Még mindig vannak olyan idős nénik, akik abból élnek, hogy a kiskertjükben termesztenek zöldségeket és gyümölcsöket. Ők maguk is beismerik, hogy már ezek a termékek sem a régiek, hiszen ők is az üzletből vásárolják a vetőmagvakat, amelyek csak akkor teremnek, ha megkapják a szükséges vegyszeres kezelést. Régen például a paradicsom attól volt ízletes, mert a nyárnak egy bizonyos periódusában termett, nem túl korán és nem is túl későn. Akkor egy paradicsomtőről öt-hat paradicsomot szedtek le, most akár tíz kilót is megterem. Azokat az ízeket már csak az idősebbek keresik reménytelenül, a jövő már más ízeket vagy ízetlenségeket tartogat.
Elek György
