Szilveszteri szokások – újévi babonaságok
A babonák legszélesebb tárháza szilveszter ünnepéhez kötődik, ekkor tesszük a legtöbb (gyorsan elfelejtődő) fogadalmat is s igyekszünk mindent megtenni az új év sikeressége érdekében.
Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, aki 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. Bár az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott karácsony és vízkereszt között s csak 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére, szokásokban és babonaságokban mindig kiemelkedően gazdag volt — ilyenkor még a magukat babonásnak egyáltalán nem tartók is igyekeznek betartani egy–két hiedelmet, hogy a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot „biztosítsanak” maguknak.
A férfi látogató szerencse
Különösen fontos szerepet kaptak az e naphoz-éjszakához kötődő zajkeltő szokások, melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól, eszközei pedig egykor igen változatosak voltak, karikás ostortól a dudán, csengőn át a kolompig — modern korunkra pedig a petárdázásig torzultak. Itthon Erdélyben mai napig szokás az óév kiharangozása, és az új esztendő énekkel, zenével való köszöntése — ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás, tűzijáték; az erdélyi szászok körében még élő hagyomány a szalmával bertekert kerekek meggyújtása és domboldalon legurítása, mert úgy tartják: a kerék összeköti az óévet az újjal. A román falvakban a gyermekek járják végig a szomszédokat csokorba kötött gyümölcsfaágakkal újév napján, az alma-, körte-, cseresznye- vagy szilvafagallyak ugyanis boldogságot, gazdagságot, egészséget és szapora gyermekáldást hoznak azoknak, akiket megcsapkodnak az ágakkal.
Sokan mai napig hagymából jósolják meg ilyenkor a következő év időjárását: a félbevágott vöröshagymáról 12 réteget lehántanak - ezek jelképezik egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórnak egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani. Az újév első napjához kötődő szokások igen erősen élnek a modern köztudatban is, hiszen ennek a napnak a lefolyása mintegy előrevetíti az egész évet — például semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan, de még a szemetet is tilos kivinni, mert kidobjuk vele a szerencsénket. Január 1–je női munkatilalmi nap is (volt), nem szabadott mosni, varrni, fonni, de vidéken az állatokat sem fogták be újévkor, s különösen fontos, milyen nemű ember lépi át küszöbünket az új évben elsőként: ha férfi, az szerencsét hoz, a nő azonban szerencsétlenséget (arról nem szól a fáma: a szilveszteri buliból hazaérkező női családtag mit hoz).
A tyúk elkaparja, a malac kitúrja
Ne faljunk fel mindent szilveszterkor, maradjon étel a hűtőben, kamrában és az asztalon is és akkor az újesztendőben sem fogunk semmiben hiányt szenvedni. De nagyon figyeljünk, milyen étel kerül az asztalra! Nem szabad baromfihúst enni (csirke, tyúk, kacsa, pulyka — ezt különösen kerülni kell, különben egész évben pulykamérgesek és veszekedősek leszünk!), mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket. A hallal is óvatosan kell bánni, mert annak ellenére, hogy a folyó menti vidékeken, így Szatmáron szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje. A sok lencse, bab, rizs vagy mák, azaz az ezekből készült ételek fogyasztása viszont határozottan jót tesz a pénztárcának, s garantálja, hogy az új évben soha nem ürül ki a bugyelláris. A szerencsehozó ételek toplistáját töretlenül vezeti időtlen idők óta a sült malac! Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét, a ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malacpecsenye láttán. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat. Az egyébként értéktelennek tartott, olcsó húsféléknek a szakácsok ilyenkor nagy figyelmet szentelnek. Mindezen finomságok leöblítéséhez elengedhetetlen a pezsgő: a ma már a legtöbbek számára megfizethető nedű nagyon sokáig csak a leggazdagabbak itala volt - a luxus érzete azonban mind a mai napig hozzákapcsolódik a pezsgőiváshoz. A szilveszteri szokás lényege tehát az: ha drága, úri italt iszunk az újév első perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fényűző lesz.
Pénz, pénz és pénz
Mindenki szeretne megfelelő anyagi biztonságban élni az új évben, ezért fontos, hogy szilveszter napján, legyen egy vagy minél több nagy címletű bankjegy, vagy bankkártya (amin van persze pénz is) a pénztárcában, kabátzsebben, mert babona szerint az új esztendőben soha nem lesz kevesebb pénz nálunk, mint amennyi az évváltáskor volt. S ugyanilyen elgondolásból nem szabad ilyenkor kölcsön adni (egész évben hiányt fogunk szenvedni), de sepregetni sem, mert azzal szerencsénket és pénzünket seperjük ki az ajtón — viszont töltsük tele a konyhai só-, cukor- és kávétartót, mert ezzel is biztosítjuk magunknak a jólétet és gondtalan anyagi helyzetet. De persze az egész mit sem ér, ha hiányzik a megfizethetetlen kincs, az egészség — ezért újév reggelén álljunk be a hideg vizes zuhany alá, a hagyomány szerint ez ugyanis garantálja, hogy egész évben egészségesek leszünk, de az új esztendő első napján akkor se forduljunk orvoshoz, ha a túl jól sikerült buli után széthasad a fejünk, mert egész évben betegeskedni fogunk — inkább sétáljunk egy nagyot: a tiszta, friss levegő jótékony hatása mellett ez garantálja ugyanis, hogy sokat fogunk utazni, kirándulni az évben.
Szabó Kinga Mária
