Színben és fényben fürdő Vetés

Az első képzőművészeti alkotótábor vendégei által felfedezett, eddig „láthatatlan” szépségeket ábrázoló festményekből-fényképekből álló, hangulatos kiállítással nyílt meg a Vetési Kulturális Központ.

Horizontok. Vagy ha úgy tetszik: látóhatár — az a távoli vonal, ahol ég és föld összeérni látszik. S a szatmári sík vidéken igencsak messze van a látóhatár, hiszen nincs sem domb, sem hegy, amely megtorpanásra késztetné a szemet, útját állná a távolba vetett pillantásnak. Ez a végtelen tér és távoli látóhatár adta az ötletet, hogy megszervezzék Vetés község első képzőművészeti alkotótáborát olyan művészek részvételével, akik dombosabb-hegyesebb, földrajzilag mozgalmasabb vidéken élnek s alkotnak — és akik egy hét alatt Vetés és Óvári olyan szépségeit, rejtett arcait fedezték fel, melyekről sokszor még a helybélieknek sincs tudomásuk. Az alkotótábor „gyümölcseit” tegnap, kiállítás keretében mutatták be, s ezzel a hangulatos tárlattal fel is avatták Vetés Kulturális Központját, amely a könyvtárnak és egy helytörténeti-régészeti-etnográfiai múzeumnak is otthont ad majd.

„Ilyesmi itt még soha nem volt — ennyi fény és szín még soha nem vetődött Vetésre, Óvárira, a mezőkre, a töltésre, megvilágítva az eddig láthatatlan szépségeket. Az egész országból jöttek képzőművészek, egy olyan falusi tájra figyelve, ami önmagában talán lapos és unalmas — de mégis különleges. Bennünket, itt lakókat és a községet szinte tenyerünkként ismerőket is meglep, hogy Vetésen ennyi szép hely van” — fogalmazott Ilyés Gyula polgármester, miközben mosolyogva, örömmel szemlélte a kiállított festményeket és fényképeket a Vetési Kulturális Központ galériájában; pedig nem első alkalommal látta őket, hiszen mondhatni mindennapos vendége volt a Horizontok '17 elnevezésű képzőművészeti alkotótábornak, amelyet első alkalommal szerveztek meg Vetésen. Mint elmondta, miután tavaly nyáron a polgármesteri hivatal új székhelyre költözött, a hivatal régi épületét fel akarták újítani és tartalommal megtölteni, olyannal, amely az egész közösség számára hasznos, fontos, érdekes, hiszen nemcsak infrastrukturális, de lelki, szépérzéki fejlődésre is szükség van — s ez az igény találkozott Cristina Oprişa szatmárnémeti képzőművész alkotótábor-szervezési kérésével, amely meghallgatásra és támogatásra talált. Igaz, ez a tábor, pontosabban annak helyszíne egyfajta kihívás is volt a Besztercéről, Nagybányáról, Nagyváradról, Déváról, Vajdahunyadról, Zsilvásárhelyről érkezett 11 képzőművésznek, épp az „unalmas laposság”, a sík vidék, a lineáris vonalvezetés, a végtelen tér és a távoli látóhatár miatt — a dombos, hegyes vidékről érkezett művészek „felvették a kesztyűt”, s festményeikben, fényképeiken a falu, a vetési mindennapok, a napraforgómezők, a Szamos-töltés, a református templom íves ablakai olyan hangulatos és eleven módon jelennek meg, ami valósággal meghökkenti a települést és vidékét egyébként nagyon is jól ismerőt.

S alkotás közben még arra is volt energiájuk, hogy két napon át a helybéli gyermekeket avassák be az ecsetkezelés csínjába-bínjába — ezek a virágcsendéletek és portrék is kiállításra kerültek a galéria előterében, akárcsak az a nagy virágos rét, amelyet a gyermekek közösen festettek. „Szatmárnémetiben nem létezik egy ilyen kiállítási terem, és nagyon hiányzik — úgy hiszem, alaposan ki fogjuk használni ezt a galériát, és számos kiállítást szervezünk még itt, mint ahogy értelemszerűen az alkotótáborral is hagyományt akarunk teremteni. Elmondhatatlan öröm nem csak az én, de mindannyiunk számára, hogy mi nyitjuk meg a kulturális központot” — mondta Cristina Oprişa. S a kulturális központ is jó ideig őrzi majd nyomukat, hiszen a festmények és fényképek zöme itt marad Vetésen, és maga a tárlat késő őszig lesz látogatható, azt követően pedig a közintézmények falait ékesítik majd az alkotások.

Szabó Kinga Mária