Színház: jót hoz a szétválás

Bár a román társulat tagjainak jelentős része tiltakozik az önálló magyar, illetve román színház létrehozása ellen, a kezdeményezők úgy vélik: ez mindkét fél számára előnyökkel jár majd.

Miután a Szatmárnémeti Északi Színház vezetősége (Andrei Mihalache, a román társulat művészeti igazgatójának kivételével) hivatalos úton kezdeményezte a két társulat gazdasági önállósulását, több ellenvetés merült fel az elképzeléssel kapcsolatban. Sorin Oros vezérigazgató például elhatárolódott saját korábbi elképzelésétől — miután menedzseri pályázatába is belefoglalta a két társulat különválasztására vonatkozó terveit, majd aláírta a polgármester elé terjesztett kezdeményezést —, nyilatkozatot adott ki, melyben közölte: mégsem támogatja az elképzelést. Mint kifejtette: nincs itt még az ideje a szétválásnak, és elgondolkodtatták azok a heves reakciók is, melyeket az ötlet nyomán észlelt egyesek részéről. Ugyanakkor a román társulat tagjai is megfogalmaztak egy beadványt az önkormányzat felé, melyben arról értekeznek, hogy alkotmányba ütköző a kezdeményezés. Véleményük szerint a szétválasztás ötlete ellentmond az alaptörvény azon passzusának, mely tiltja az etnikai diszkriminációt. Stier Péter, a színház adminisztratív igazgatója, valamint Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója szerint viszont mindkét fél számára előnyös lehet az önállósulás.

„Ha azonos nyelven játszanánk, akkor is indokolt lenne a színház két társulatának önállósulása, amennyiben ugyanilyen eltérő lenne a tevékenységünk (pl. más-más célcsoportnak játszanánk), mert a hatékonysághoz különálló menedzsment kell” — nyilatkozta lapunknak Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója, aki hangsúlyozta: értelmetlen etnikai színezetet adni a különválásra vonatkozó kezdeményezésüknek. A Harag György Társulat a magyar kisebbség kulturális igényeinek igyekszik megfelelni, és nem csak szatmári településeken, de a környező megyékben, valamint magyarországi, határ közeli városokban is vállal fellépéseket, továbbá koncepciójában némileg eltér a román társulattól, emiatt nehézkes közös adminisztráció alatt dolgozniuk. Elmondta: ahhoz, hogy a művészeti tevékenységük szintjét emelni tudják, illetve hogy a közönség minél szélesebb rétegeit szólíthassák meg, elengedhetetlenül szükség lenne arra, hogy hosszú távon tudjanak tervezni gazdasági szempontból. Erre viszont a fennálló körülmények között nincs lehetőségük. Amint Stier Péter adminisztratív igazgatótól megtudtuk, a színház bevételeinek körülbelül kétharmadát hozza a magyar társulat, a jövedelmet viszont sok esetben kénytelenek közös kiadásokra fordítani. „Olyan ez, mint egy házasság, hiába akar a férj autót venni, a feleség pedig kozmetikushoz menni, ha ki kell fizetni a villanyszámlát, az élvez elsőbbséget. A baj ott kezdődik, ha a közös terheket aránytalanul osztják meg” — mutatott rá Stier Péter, aki szerint a magyar társulat rendelkezik ugyan bizonyos mértékű pénzügyi autonómiával, megtakarításra az említett okok miatt nemigen nyílik lehetőségük. Bessenyei Gedő István és Stier Péter hangsúlyozták: ez nem azt jelenti, hogy román kollégáik kevesebbet dolgoznak, hisz általában ugyanannyi bemutatójuk van, a bevételekben jelentkező különbségek elsősorban a közönségnek köszönhetőek. Míg egy román nyelvű darab esetén kevesebb előadásra van igény, a magyar nyelvű produkciókat többször tudják játszani, jelentős számú néző előtt. A bevételeikhez jelentős mértékben hozzájárul továbbá a mecenatúra, valamint a pályázatokból befolyó összegek. Rámutattak: minden erdélyi, önkormányzati tulajdonban levő színháznál megtörtént már a különválás, a tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy az utód-intézmények számára kedvezőnek bizonyultak a változások, ezért úgy vélték: a szatmárnémeti román társulat esetében is egy olyan impulzust jelenthet az önállósulás, mely fejlődést eredményez. Sorin Oros vezérigazgató pálfordulása kapcsán — aki aláírta a kezdeményezésüket, majd közleményben tudatta, hogy mégsem támogatja a szétválást — elmondták: nem haragszanak rá emiatt. A vezérigazgatóra, szerintük olyan mértékű belső és külső (politikai) nyomás nehezedett, amelynek nehéz hosszú távon ellenállni. A román társulat tiltakozó beadványában megfogalmazott alkotmányossági problémákra reagálva pedig elmondták: nem sértheti az egyenlőség elvét két, azonos jogkörrel rendelkező intézmény megalapítása, majd hozzátették: a román kollégáik körében folyó hangulatkeltésért mindössze 2-3 személy okolható, akik meg sem hajlandóak hallgatni az észérveket.

Babos Krisztina