Szívesen maradnak tovább a katedrán

Általános jelenség, hogy a pedagógusok többsége ragaszkodik ahhoz, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után is a katedrán maradjon még egy darabig. A Szatmár megyei tanárok közül is sokan élnek ezzel a lehetőséggel.

Amint arról lapunk hasábjain is olvashattak az elmúlt hónapban, egy januárban elfogadott sürgősségi kormányrendelet lehetővé tette a tanügyben dolgozó női oktatók számára, hogy két évvel később mehessenek öregségi nyugdíjba. Eddig a jogszabályok azt írták elő, hogy a tanügyben oktató nők 63 éves korukban, a férfiak pedig 65 évesen érik el nyugdíjkorhatárt.

Mostantól lehetőség van arra, hogy ha kérik, a tanárnők, tanítónők, óvónők is 65 éves korban menjenek öregségi nyugdíjba. A kormány a rendelettel összhangba hozta az előírásokat az alkotmánybíróság döntésével, amely kimondta: ellentmond az alaptörvénynek az a rendelkezés, amely a nőket elzárja a későbbi nyugdíjazás lehetőségétől.

A Szatmár megyei pedagógusok január végéig jelezhették a tanfelügyelőségen, ha nyugalomba kívánnak vonulni a 2020/2021-es tanévtől kezdődően. Amint azt Kallós Zoltán helyettes főtanfelügyelőtől megtudtuk, Szatmár megyében 2999 címzetes katedrával rendelkező pedagógus dolgozik jelenleg, közülük 68-an kérték az öregségi nyugdíjazásukat szeptembertől, 12 oktató érte el a nyugdíjkorhatárt, de kérte, hogy a következő tanévben még a katedrán maradhasson, a januárban hozott, a nők diszkriminációját megszüntető rendelet alapján pedig 70 pedagógus kérte, hogy csak 65 éves korában vonuljon nyugalomba.

Gál Gyöngyi magyartanár, szaktanfelügyelő szerint általános jelenség, hogy a pedagógusok többsége ragaszkodik ahhoz, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után is a katedrán maradjon még egy darabig. Mint megtudtuk, az I-es fokozati vizsgával rendelkező címzetes oktatók számára eddig is adott volt a lehetőség, hogy kérjék a hosszabbítást, és még három évig taníthassák a diákokat, sőt, arra is van példa, hogy akár még ezután is, nyugdíjasként oktassanak pedagógusok a megyében.

„A nyugdíjkorhatár közeledtével létezik egyfajta stressz, aggodalom: vajon mi lesz a nyugdíjazás után, mivel töltsem a nyugdíjas éveket? Vannak, akik könnyedén feltalálják magukat, tartalmasan töltik az idejüket. Azok pedig, akik szeretik a hivatásukat, szívesen maradnak a pályán még a nyugdíjkorhatár elérése után is” — magyarázta a magyartanár. Persze akadnak olyanok is, akik úgy érzik, elfáradtak, vagy egészségi okok miatt kérik az előrehozott nyugdíjazásukat, de ők jóval kevesebben vannak.

„Általában véve azok a kollégák, akik úgy döntenek, hogy néhány évig még maradnak a katedrán, meg is állják a helyüket: a hozzáállásuk, tenni akarásuk plusz energiát ad. Akkor van gond, ha valaki nem önszántából, azért marad a pályán, mert oktatni szeretne, a diákokkal foglalkozni, hanem azért, mert menekül valami elől — például olyan gondok, problémák elől, amik odahaza várják, és az iskolában próbálja kitölteni az idejét. Szerencsére ilyen eset csak elvétve fordult elő az elmúlt években” — tette még hozzá Gál Gyöngyi.

Bumbuluţ Krisztina