Szolgálunk és védünk…

Nem túl gyakran veszek tollat a kezembe azzal a céllal, hogy kiírjam magamból a dühömet, most mégis ezt teszem.

Mivel az unokámról van szó és barátairól, akik amúgy gimnazista és egyetemista diákok, a tanuláson kívül az egyetlen szabadidős programjuk a kerékpározás. Talán nem is a kerékpározás a fő szempont, ami miatt összegyűlnek, hanem egy kis beszélgetés, csevegés. Eddig nincs is baj, a baj ott kezdődik, hogy ez valakit oly mértékben irritál, hogy a rendőrökkel valóságos hajtóvadászatot indított ellenük. Úgy járnak el, mint az akciófilmekben, lapulás, lesés, támadás. Próbálják őket több oldalról bekeríteni, akár a bűnözőket. Menekülniük kell, pedig semmi törvénytelen dolgot nem követnek el, csak 1–2 órára kikapcsolódnának a napi tanulás után. A művelődési ház lépcsőjére ülni sem engedik őket. Ha lenne számukra egy kijelölt hely, ahol egy kicsit összegyűlnének és ők mégsem ott találkoznak, akkor talán lenne rá valami magyarázat, de azt sem ily módon kellene orvosolni, mivel értelmes, iskolás diákokról van szó, nem pedig börtönből szökött rabokról.

A város egy koszfészek, egy ép szeméttárolót nem látni városszerte, világos nappal kirabolnak, sajnálatos, hogy gyilkosság is történt, ami a mi városunkra nem volt jellemző, vasárnap a vashídon, nappal, egy magamutogató szatír épp egy családtagunk elé állt, a parkok büdös narkós vagy ittas hajléktalanokkal vannak tele, a rendőrök pedig a kikapcsolódni vágyó diákokat hajkurásszák. Hangsúlyozom, gimnazista, egyetemista gyerekekről van szó.

A lakótelepünkön egy kis parkot játszótérré alakítottak ki, amit már többször tujákkal, cserjékkel beültettek, ami mindig csendesen eltűnt. Legutóbb késő ősszel kb. 30 tuját ültetett ki a Florisal a polgármesteri hivatal rendelésére. Szép volt, jó volt, míg egy reggelre mind kihúzgálták, szétdobálták, ott volt egy 5–6 gyerekből álló csapat (a játszótér rémei), a tujákat hajigálták. Betelefonáltam a helyi rendőrségre, a szolgálatos azt mondta, küld egy „patrulat”, aki a mai napig nem ért ide. Másnapra egy puszta, üres terület lett, a tuják utolsó darabig eltűntek. (Egy kis kamionnyi növényről van szó.) Valószínű akkor is lesben álltak.

A szülők nagyon kíváncsiak lennének kinek a parancsára ugranak a rendőrök, holott bőven lenne fontosabb tennivalójuk.

Isten ne adja, ha üldözés közben a menekülő gyerek súlyos sérülést szenvedne, akkor is mellettük lenne az ismeretlen megbízó? Kétlem. Mindenki mosná kezeit.

Betörők, rablók, szatírok végezzétek a dolgotokat, mert a rendőrök időnként igen elfogultak. Nagy odaadással lesik, majd üldözik a diákokat, mert ugye „szolgálunk és védünk”. Mit és kit?

Tisztelettel,

Mekker Mária