Tamás Gábor Szatmár megyében koncertezik

Észak-erdélyi adventi turnéja alkalmával Tamás Gábor Szatmárnémetiben, Erdődön, Nagykárolyban, Érsemjénben és Tasnádon is színpadra lép. Életútjáról, Svédországba telepedésének okairól, koncertélményeiről és erdélyi mély kötődéséről mesélt lapunknak.

— Kevés erdélyi magyar lakos van, aki ne hallott volna Önről, de azért megkérném, hogy meséljen néhány szót magáról és arról, hogy miként került kapcsolatba a zenével?

— Majdnem minden újságíró ezzel a kérdéssel indítja interjúját — ami érthető —, és erre mindig csak azt válaszolom, hogy alig 4 éves kisfiú voltam, amikor felfigyeltek a hangomra, zenei adottságaimra, felállítottak az asztalra, és azt mondták nekem: énekelj nekünk, Gabika! Az óvodában, majd később az iskolában is olyan szerepeket osztottak nekem a nevelőim , amelyekben énekelni kellett. Ezután jött a kolozsvári zeneiskola, ahova sikeresen felvételiztem, onnan választottak be a helyi Román, illetve Magyar Opera gyerekkórusába, ahol szólót is énekeltem – a Tosca pásztoráriáját. 19 éves koromig csak klasszikus zenét énekeltem, akkor beszéltek rá a zeneakadémiás évfolyamtársaim, hogy vegyek részt az országos könnyűzenei fesztiválon, ezt meg is nyertem, és ez volt a nagy fordulópont, akkor tértem át végleg a könnyűzene-éneklésre — tettem ezt úgy, hogy sosem szakadtam el végleg a klasszikus zenétől, ma is gyakran hallgatom ezt a zenét is! Nagy hasznát vettem a klasszikus zenének, hiszen ott tanultam meg a helyes légzést, hangképzést, színpadi kiállást, talán ennek köszönhetem azt is, hogy ebben a korban is tökéletesen működik a hangom, több évtizedes éneklés utan is.

— Könnyűzenészként óriási elismerésre és sikerre tett szert a magyarlakta területeken, Svédországban is zenével keresi a kenyerét?

— Igen, ez az a kettősség, amely jellemezte az elmúlt három évtizedet — Svédországban a zenekarommal (Gabor & Night Stars) nagy sikerrel szerepelünk a skandináv vizeken közlekedő luxushajókon. Itt nem énekelek magyarul, csak idegen nyelveken ( angol, svéd, német, spanyol és olasz). Amikor viszont elindulok a világot bejáró turnéimra, akkor szinte kizárólagosan magyarul énekelek.

— A kommunista rezsim alatt sikerült kijutnia Romániából, miért éppen Svédországban telepedett le?

— Amikor többszöri letartóztatás és letiltás után, hiszen nem énekeltem a Ceauşescu-rendszert éltető kötelező hazafias dalokat, be akartak szervezni a securitate soraiba is, azt kérvén, hogy a Román Televízió magyar adásában dolgozó kollégáimat, ahol zenei szerkesztő voltam, jelentsem fel, ekkor határoztam el, hogy amikor alkalmam lesz, akkor disszidálok. Az ARIA koncertiroda rendezett egy audíciót, amelyre jelentkeztem, és több ország jelezte igényét az énekhangomra , így kaptam azután útlevelet 5 országba. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem térek vissza.

— Sokat koncertezik Erdélyben, gondolom, erős szálak fűzik szülőföldjéhez. Milyen érzés visszatérni?

— Mindenhol nagy élmény fellépni a világ különböző tájaira szétszóródott magyarok előtt, de Erdélyben koncertezni mindig a legcsodálatosabb érzés, hiszen akárhová is vetette az embert a sorsa, a szülőföldet sosem felejti el, az egy pótolhatatlan emlék és ugyanakkor egy örökös erőforrás is.

— Életútja biztosan élményekkel telített, ezek közül melyek azok, amelyekre a legszívesebben emlékszik vissza?

— Csodálatos érzés az, hogy akárhol járok a turnéim alkalmával, ebben az évben Erdélyben, Ausztráliában, Magyarországon és a Felvidéken koncerteztem, legutóbb pedig az USA-ban, mindenhol telt házak várnak, olyan szeretetteljes fogadtatásban van részem, amely szárnyakat ad a művésznek, erőt és értelmet a folytatáshoz!

— Észak-erdélyi adventi turnéja alkalmával Szatmárnémetiben, Erdődön, Nagykárolyban, Érsemjénben és Tasnádon is színpadra lép. Koncertezett-e korábban is Szatmár megyében?

— Nagyon sok olyan várost, helységet keresek fel, amelyekben még nem koncerteztem, és ezért várom nagy izgalommal a mostani turnét. A turné szervezői azt jelzik, hogy nagy szeretettel várnak, ez nagy öröm számomra, de ugyanakkor óriási felelősség is, hiszen a siker kötelez. Nagyon fontos feladatomnak tartom azon települések felkeresését, ahol fogyóban van a magyarság, és ahová ritkán járnak előadóművészek.

— Mit üzen a Szatmár megyei közönségnek?

— Nagy szeretettel várom a Szatmár megyei közönséget, és ígérem, hogy aki a turné valamelyik előadására eljön, az nem fogja megbánni, hogy engem választott, nagyon szép koncerttel érkezünk!

Ifj. Deák Endre