Tanévkezdés előtt: oktatásról és nevelésről (I.)

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívott pedagógusok, egy önkormányzati képviselő és egy szülő vett részt azon a beszélgetésen, melyen a tanévkezdéssel kapcsolatos problémák, valamint az azt megelőző időszakban adódó nehézségek kerültek terítékre.

A beszélgetésen részt vett: Kallós Zoltán főtanfelügyelő-helyettes, Gál Gyöngyi szaktanfelügyelő, Zsidó Sándor, a Nagykárolyi Elméleti Líceum igazgatója, Várna Levente, Nagykároly Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala tanügyi és egészségügyi igazgatóságának a vezetője, Bányai Zoltán szülő, valamint Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Kallós Zoltán főtanfelügyelő-helyettes ebben a minőségben az első tanévkezdése előtt áll. Mivel korábban több éven át iskolaigazgató volt, tudja, hogy milyen problémákkal küzdenek az iskolák. Az igazgatók többségét felkészültnek tartja, mivel végre eljött az idő, hogy a legtöbb iskolaigazgató versenyvizsgával került az intézmények élére, négy évre kötött velük szerződést a tanfelügyelőség, s ez egy bizonyos stabilitást kölcsönöz a rendszernek, és az iskolaigazgatók is másként tudnak tervezni. Ami a kisebbségeknek fenntartott helyeket illeti, elég kevesen jelentkeztek az igazgatói vizsgára, voltak olyan iskolák is, ahol nem vizsgázott senki, s ezeken a helyeken egy évre szóló kinevezést kaptak az igazgatók.

Szó esett az iskolák felkészültségéről is, és Kallós úgy látja, hogy a tanévkezdés nem éri felkészületlenül a tanintézményeket. Voltak olyan iskolák, ahol gond volt az épületekkel, több iskola csak ideiglenes működési engedéllyel rendelkezett, vagy azokat is visszavonták, de ezek a problémák a legtöbb helyen rendeződtek. A megyei helyzet egészen pontos felmérése érdekében szeptember 1–15. között a tanfelügyelők meglátogatják az iskolákat és minden olyan helyszínt, amelyben oktatás folyik. Ha a tanfelügyelők azt tapasztalják, hogy valahol veszélyeztetik a feltételek a gyerekek egészségét vagy testi épségét, akkor ott nem engedélyezik az oktatási tevékenységet. Évről évre gondot okoz a tűzvédelmi engedély megszerzése. Kallós ennek kapcsán elmondta: ahhoz, hogy egy tanügyi intézmény megszerezze ezt a jóváhagyást, nagyon sok feltételnek kell teljesülnie, ám ha a tanügyi intézmény jó kapcsolatot ápol az önkormányzattal, minden feltétel teljesíthető. Az iskolaigazgatók többsége és az önkormányzati vezetők nagyon rég tudják azt, hogy milyen feltételeket kell teljesíteni ahhoz, hogy a szükséges engedélyeket megszerezzék, de nem mindenhol igyekeznek eleget tenni az elvárásoknak. Sajnos a törvény lehetőséget ad a folytonos halasztásra, emiatt pedig sokan nem is igyekeznek, hogy megteremtsék a feltételeket — ismerte el Kallós.

Várna Levente az önkormányzatok oldaláról közelítve meg a témát elmondta, hogy mindig a szülők, a gyerekek és a tanárok igényeinek megfelelően próbálják kialakítani azokat a körülményeket, amelyek könnyebbé teszik az oktatást, annak függvényében, ahogy azt az önkormányzati képviselők szándéka és a helyi költségvetés lehetővé teszi. A nagykárolyi oktatási intézmények jól állnak az engedélyezések szempontjából. A közegészségügyi engedély szinte mindenhol megvan, s a tűzvédelmi engedély is csak egy-két iskola kisebb épületrészeinél hiányzik. Az önkormányzatok örvendenek annak, hogy az igazgatók négy évre szóló kinevezése egy bizonyos stabilitást ad, lehet számítani folytonosságra, hiszen az igazgató és az aligazgató adja meg azt az irányt, amit az iskola követ egy ideig. Ha ez az irány folyamatosan változik, az nem jó az önkormányzatnak sem. Az engedélyekkel kapcsolatban Várna Levente kifejtette, hogy állandóan változnak az előírások és a követelmények; amikor elérnek egy bizonyos szintet, azaz teljesítenek bizonyos elvárásokat, újabbak jelennek meg. Ami a fejlesztéseket illeti, Nagykárolyban egy huszonöt férőhelyes, az önkormányzat által működtetett bölcsődét bővítenek, az utóbbi időszakban ugyanis az tapasztalható, hogy a kismamák egy év után visszamennek dolgozni, és nagy igény van a bölcsődére. Van egy másik próbálkozás is: mivel az 1-es iskolában sok a hátrányos helyzetű gyerek, egy étkezdét akarnak beindítani, és délutáni foglalkozással egybekötött egész napos programot biztosítani. Az iskolaépületek nagyjából rendben vannak, bár nem egyszerű ezek karbantartása, mert egy olyan iskolahálózatot örökölt a város, melynek egy része nem iskolának való.

Gál Gyöngyi többéves szaktanfelügyelői — főtanfelügyelő-helyettes is volt — tapasztalatának köszönhetően nagyon jól átlátja a helyzetet, és ismeri az ágazat problémáit. A tanügyminisztériumban történő állandó változás nagyon sok nehézséget okoz, ismerte el. Volt olyan miniszter, aki két hétig, volt, aki néhány hónapig ült a székében, és mindegyik a saját elképzeléseit próbálta felmutatni, ez tükröződik a tanügyi rendszerben. Minden bizonnyal előrelépés az, hogy az iskolák nagy részében az igazgatók mandátuma négy évre szól. Előrelépés az is, hogy az V–VIII. osztályokban új tanterv lép életbe szinte valamennyi tantárgyból, és megígérték, hogy a líceumi osztályoknak is új tanterv készül. A tankönyvellátásban vannak fennakadások. Szeptember 11-én lesznek olyan tantárgyak, amelyekhez még nem lesznek tankönyvek, ezt pótolandó egy összesített tanári útmutató fog megjelenni. Ami a kisebbségeket illeti, változás és újdonság az, hogy a magyar tagozaton tanító romántanárok számára nemcsak új tanterv, hanem módszertani útmutató is megjelent, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének a támogatásával ezek el is készültek, és a magyar iskolák tanévnyitója alkalmával szétosztják ezeket. A magyar nyelv és irodalom tanításában is szemléletváltás történt, különösen a nyelvoktatás területén. Ehhez a fajta szemléletváltáshoz fel kell készíteni a tanárt. Ami a tanévkezdést illeti, Gál Gyöngyi kifejtette, hogy minden szaktanfelügyelő országos tanácskozáson fog részt venni, és megyei szinten is megszervezik a tantárgyak szerinti tanácskozásokat. A magyartanárok számára lesz egy képzés, amelyen részt vesz az az egyetemi tanár is, aki az új oktatási módszereket kezdeményezte. Megyei tanácsosként mondta el, hogy szeretné elérni, hogy minden ingázó tanár időben megkapja az ingázási költségtérítést. A feladat az, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására, de ugyanígy fontos, hogy a tehetségesebb gyerekekkel is külön, kiemelten foglalkozzanak.

Arra a kérdésre, hogy a magyar tagozaton tanító tanároknak kell-e beszélniük magyarul, Gál Gyöngyi azt válaszolta, hogy a törvényben ez nem szerepel kitételként. Azoknak a tanároknak, akik román nyelven végzik a főiskolát, ahhoz, hogy magyar tagozaton taníthassanak, nyelvvizsgát kell tenniük, kivéve a román nyelv és irodalom tanároknak. Van olyan román tanár, aki felismerte, hogy milyen rossz érzés ott lenni az órán egy olyan gyereknek, aki nem ismeri a nyelvet, és nem érti, hogy a tanár miről beszél. Nyitottságra van szükség a romántanárok részéről, olyan módszereket kellene használjanak, amelyekkel motiválják a gyerekeket a nyelv elsajátítására. Az új tanterv és az új tankönyvek gyerekközpontúak, a kommunikáció elsajátítására helyezik a hangsúlyt, nem pedig olyan irodalmi szövegek feldolgozására, amelyek archaikusak. Arra a kérdésre, hogy miért nem azok kapnak érdemfizetést, akik hátrányos helyzetű gyerekeket tanítanak, Gál Gyöngyi azt válaszolta, hogy az érdemfokozati fizetés elcsúszott egy kicsit abba az irányba, hogy ennek odaítélésekor olyan értékeket vesznek figyelembe, amelyek szerencsés helyzetből adódnak. A hozzáadott érték keveset ér, márpedig a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó pedagógusok munkájában nem annyira a standardnak megfelelő eredmény a fontos, hanem a hozzáadott érték. Erre kellene jobban odafigyelni, ismerte el.

Zsidó Sándor, a Nagykárolyi Elméleti Líceum igazgatója intézményvezetőként közelítette meg a tanévkezdést. Az általa vezetett intézményt hátrányosan érintette egy magyar nyelvű filológiai osztály megszűnése. A beiskolázási terv elkészítésekor hét jelentkezőt vettek nyilvántartásba, egy szülő párhuzamos számítása szerint azonban harminchárom gyerek szeretett volna ebbe az osztályba járni. Zsidó Sándor nem tudja, honnan adódik ez a nagy különbség. Egy mezőfényi szülő ment el iskoláról iskolára, és megkérdezte, ki hol szeretne továbbtanulni. Ennek az osztálynak a megszűnése hátrányosan érinti az iskolát és a magyarságot. A gyerekek hátrányos helyzetbe kerülnek amiatt, mert Nagykárolyban nincs lehetőségük a továbbtanulásra. Az eset tanulsága az, hogy ezeket a felméréseket komolyabban kell elvégezni a szülőkkel együtt. A nyolcadikos gyerekek osztályfőnökei el kell magyarázzák, hogy a gyerekek jövője forog kockán.

Zsidó Sándor elmondta, hogy az iskola várja az önkormányzat segítségét, hogy a most megszüntetett osztály jövő ősztől induljon újra. Ha Nagykárolyban a román tagozaton van egy filológia osztály, akkor a magyar tagozaton is kell legyen a lakossági arányokat figyelembe véve, magyarázta. Az is beigazolódott, hogy ha megszüntetnek egy osztályt — akár magyar, akár román tagozaton —, az abba beiratkozott gyerekek nem irányulnak a szakképzés felé. Most elindult egy hullám, amely a szakképzés irányába szeretné a gyerekeket vezetni. Ez nagyon pozitív lépés, ugyanis szükség van munkásokra, olyan gyerekekre, akik szakmát akarnak tanulni, ismerte el Zsidó Sándor, hozzátéve, hogy Nagykárolyban olyan hiányszakmák vannak, mint lakatos, hegesztő, fémforgácsoló, kárpitos, asztalos és így tovább. A városban sok olyan cég van, amelyik szakmunkásokra tart igényt, de más stratégiát kell kidolgozni, pénzzel kell odacsalogatni azokat a diákokat, akik dolgozni akarnak, véli az igazgató. Igaz az, hogy sok szülő nem akarja szakiskolába adni a gyerekét, mert van egy rossz mentalitás, hogy tanulj, és nem kell dolgozni. Nem kell félni a fizikai munkától, mert nagyon sokan egyetemi diplomával is azt végzik. Nagy szükség van a szakmunkásokra, teszi hozzá.

A Nagykárolyi Elméleti Líceum ott is veszített, ismeri el az iskola igazgatója, hogy a diákok nemcsak Szatmárnémetibe, hanem Magyarországra is elmennek. Előbb-utóbb oda kell figyelni arra, hogy kevesebb diák lesz. Erős bázisiskolákat kell kialakítani, hogy a magyarságnak a társadalom minden szférájában legyen képviselője. Egyik kormány sem meri alkalmazni a fejkvótarendszert, mert ha alkalmazza, nagyon sok falusi és lakónegyedi iskolát be kell zárni a pénzhiány miatt. A tanügyben egy óriási reformra lenne szükség. Nem lehet tudni, ki fogja bevezetni, mert négyévenként politikai váltások történnek — a tanügyminisztériumnál gyakrabban —; amit az egyik felépít, azt a másik lerombolja, és újra elkezd építeni. Most nem lehet látni a jó irányt. Az egész rendszert át kellene gondolni, kevesebbet kellene követelni. Románia az elsők között van informatikában, matematikában, fizikában, ellenben egy egyszerű teszten, ahol a szélesebb tömegeket mérik fel, nagyon rosszul teljesítenek a diákok. Hol van a hiba? A rendszerben. Túl sokat követelnek, és kevés marad meg a tanulókban. A szakmunkást nem kell megtanítani deriválni és integrálni, a szakmát kell neki megtanítani magas fokon — összegzett Zsidó Sándor.