Tárlatvezetés és kerekasztal-beszélgetés

Tegnap Paulovics László bemutatta a Szatmár Megyei Múzeumban látható képzőművészeti kiállítását, majd kerekasztal-beszélgetésen méltatták munkáit, azok szatmáriságát és időszerűségét.

Paulovics László bemutatta a kiállított képeket, azokról röviden, de lényegre törően szólt néhány szót, ami segített a résztvevőknek a munkák megértésében. Kereskényi Sándor, a kerekasztal-beszélgetés moderátora kiemelte, hogy egy festői látásmódnak és az értelmiségi szempontnak az ütköztetése jelenik meg a Paulovics-képeken. Sütő Tamás egyetemi hallgató saját alkalmi versét mondta el, majd Kereskényi felolvasta Kovács Éva színművésznő Paulovicsról szóló írását. András Gyula színművész arról beszélt, hogy nem csak Paulovics volt hatással a színházra, amikor annak díszlettervezője volt, hanem a színház is rá. Egy mély belső kapcsolat alakult ki a művész és a színház között. Muhi Sándor elmondta, hogy Paulovics szatmárisága azt jelenti, hogy Szatmár egy olyan értékteremtő közeg, ahol olyan művészek születnek, akik életük végéig hordozzák szatmáriságukat. Paulovics időtlen gondolatai mellett műveiben van egy pillanatnyiság is, ami megfogja a szemlélőt. Csirák Csaba megjegyezte, hogy együtt tud élni a festő képvilágával. Látszik a művein, hogy nem fáradt el, ezt mutatja a témaválasztása. A művész, akarva-akaratlan, mindig elárulja a titkait. Muzsnay Árpád a szülőföldhöz való ragaszkodását tiszteli Paulovicsban. Magával vitte azt a szellemiséget, ami a színház és a képzőművészet ötvözetét jelentette. Varga Attila rávilágított, hogy Paulovics művészetében nem érzi igazán a szatmáriságot, hiszen minden képében ott van az egyetemesség is. Ezeket a képeket a világon bárhol megérthetik. Az a szatmáriság, amiről beszélünk, egy belső szatmáriság. Varga Attila leszögezte, hogy ő hisz Szatmárnémeti jövőjében, de annak erejét a múltjában látja, ezt az erőt kell átvinni a jövőbe. Paulovics úgy tud modern lenni, hogy van mondanivalója. A művész munkáit méltatta még Felician Pop, László Róbert, Szodoray-Parádi Hajnalka és Nagy Julianna.

Elek György