×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
-2 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Tasnádszántói gitártábor

2019.07.30 - 11:06
Megosztás:
Tasnádszántói gitártábor

A tasnádszántói gitártábor július 17–21. között immár 7. alkalommal kerül megrendezésre a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásának köszönhetően.

Az idei év mottója: „Dalolj az Úrnak!” Mint minden évben, most is mindannyian izgatottan vártuk a tábor kezdetét. Első alkalommal 35 fiatal vett részt ezen, majd évről évre gyarapodtunk. Idén már 98 ifjú tette szebbé a táborunkat. Az oktatók Szerbiából, Szabadkáról érkeztek hozzánk, hogy átadhassák tudásukat. Tele energiával, nagy lelkesedéssel és türelemmel tanítottak minket. Az ízletes ételek mellett lelki táplálékban is bőven volt részünk. A szentmiséken való közös zenélés, a reggel imával való kezdése, az atyák prédikációi, tanúságtételek, ifjúsági szentségimádás mind felemelő élmény, lelki feltöltődés volt számunkra.

A műhelymunkák során három csoportban dolgoztunk: az úgynevezett „atomkezdők”, a középhaladók és a haladók csoportjában. A szentmiséken mindig más-más csoport gondoskodott a zenei szolgálatról. Mindennap különféle programok voltak, amik szebbé varázsolták az ott eltöltött időt.

Első nap különböző ismerkedős játékokat játszottunk, hogy jobban megismerjük egymást, mivel a határon túlról s a nagyváradi és szatmári egyházmegye különböző pontjairól is érkeztek fiatalok. Ezt követően tábortűz körüli énekléssel, tánccal és beszélgetéssel zártuk a napot.

Másnap egy akadályversenyen vehettünk részt, amelyen izgalmas ügyességi feladatokkal vártak minket a szervezők.

A lelki nap során Lendvai Zoltán, a népszerű gördeszkás atya különböző deszkáival és előadásával lenyűgözte a kicsiket és nagyokat egyaránt. Ezt követően Ráncsik Róbert tett tanúságot arról, hogyan is kereste Isten akaratát.

Az utolsó napon lehetőség volt arra is, hogy kibontakoztassuk a kreativitásunkat a kis csoportos kézműves-foglalkozáson, elsősegély-bemutatón is részt vehettünk, amelyen hasznos ismerettel gazdagodhattunk, és egy nagyon érdekes előadást hallhattunk az alkohol- és drogfüggőség témájában Fechete Józseftől. Ezt követően az Ébredés zenekar (oktatóink zenekara) fergeteges koncertjével zárult a tábor.

Számomra a gitártábor mindig lelki felüdülést jelent. Az itt eltöltött idő alatt rengeteg mosolyt, ölelést és vidám pillanatokat kaptam, amikre mindig szívesen fogok visszaemlékezni.

Nem csak új barátságok szövődhetnek, hanem a régi baráti kapcsolatok ápolására is kiváló lehetőséget biztosít ez a tábor.

 

Kovács Brigitta

tasnádszántói szervező

 

„Dalolj az Úrnak!” — így hangzik a 7. szántói gitártábor mottója. Nekem mint koordinátornak, lelki atyának új és fontos feladat volt a társaságot lelkesíteni, és felvállalni ezt a felelősséget, amellyel ez a tábor jár. Én kisegítő plébániai kormányzóként vagyok itt a plébános távolléte alatt, és ilyen formában felvállaltam a már szervezésben levő gitártábor lebonyolítását. Óriási segítségemre voltak a fiatalok, a házvezető, előttem itt szolgáló paptestvéreim és minden jó szándékú hívő. Ezúton is hálát adok a Jóistennek a kapott erőért, továbbá minden támogatónak, kiemelkedő tisztelettel a Bethlen Gábor Alapítványnak. Isten fizesse meg! Mély struktúrájú lelki feltöltődésben részesültem ebben a táborban. Különösen nagy öröm volt számomra a szabadkaiak jelenléte, barátságuk, saját fiataljaink elszántsága, a szentségimádás és a zárómise, amelyen több mint száz gitáros játszott. Köszönet Böcskei László püspök úrnak is, aki megnyitotta a szentmisét, és áldását adta a táborra. Daloljunk az Úrnak, az Úr pedig mibennünk!

 

Husztig Róbert

helyettes plébániai kormányzó

 

Krisztik Réka (Margitta) vagyok, és negyedik alkalommal vettem részt a most már megszokott néven ismert gitártáborban. Feltettem magamnak egy olyan kérdést, hogy miért is járok én el ide minden évben újra és újra, és azt vettem észre, hogy egyáltalán nem nehéz megválaszolni. Azzal a céllal mentem el annak idején, hogy jobban tudjak gitározni, és azt hittem, hogy ezzel el is van rendezve az egész, holott csak akkor kezdődött el igazán az az út, amit Isten nekem szánt. Minden évben történik valami új, valami szokatlan, valami érdekes. Minden évben valamivel több leszek. Nem csak fejlődik a tudásom, hanem eszméletlen sok barátot szerzek. Az évek során sok kapcsolatot alakítottam ki, amelyek a mai napig megmaradtak. Sokakat ismertem meg, akikkel nem csak ott találkozom, hanem máshova is szívesen megyünk el együtt. A gitártáborban nem csak szocializálódom, de a hitem is gyakorlom, ami által megerősödik az Istennel való kapcsolatom. Az emberek kedvesek, odaadók. Az étel finom, a szállást nem tudnám másképp elképzelni. Mondhatni a szervezők szeme előtt „nőttem” fel az idők során, hisz teljesen más emberré váltam. Rengeteg szeretetet és törődést kapok. És talán ezért is járok vissza minden évben. A szívembe lopta magát a hely, a tábor, a programok, az emberek. És azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.

 

Májercsik Szilárd (Székelyhíd) vagyok, és másodjára vettem részt a hetedik alkalommal megrendezett gitártáborban Tasnádszántón. Bár nem számítok igazi veteránnak, valami mégis visszahívott, valami újra elhívott ebbe a közös dicsőítésbe. Úgy éreztem, ott a helyem, ott kell lennem.

Ezen a héten sokat tanulhattunk az oktatóktól, akiknek ezúton is hála és köszönet, hogy energiájukat és szabadidejüket nem kímélve oktatták a lelkes fiatalokat. De ez a tábor nem csak erről szól, hiszen a gitározáson kívül sok izgalmas program volt még, ilyenek az akadályverseny, airsoft pisztolyokkal való lövészet, remek előadások, „gördeszkás pap” bemutató, szentségimádás és még sok más. Egy héten keresztül együtt építettük a kapcsolatunkat Istennel, de mindezen programok semmit sem érnének egy lelkes, vidám csapat nélkül.

Ebben a táborban barátságok alakulnak és erősödnek meg évről évre. Közösen éneklünk, eszünk-iszunk, játszunk, nevetünk, táncolunk és imádkozunk. Honnan lehet kívülállóként mindezt tudni? Mi a nagy barátság jele? Én úgy gondolom, hogy a vasárnapi búcsúzásnál látható nagy öleléseknél és az elejtett könnycseppeknél ezt semmi sem bizonyítja jobban, amikor egy szűk hét után elhagyjuk a tábor helyét, és hazatérünk otthonainkba a szívünkben hittel, szertettel és telis-tele emlékekkel, hiszen a pillanat elmúlik, de az emlék örök marad.

Hála és köszönet mindenkinek mindenért.

Májercsik Szilárd