Tekeredik a kolbász

Ízes falatok, disznóalkatrészekből alkotott Mesterségünk címere, kézműves termékek, néptánc és népzene vár mindenkit a Szejke-tanyán.

Ha november és szombat is, akkor kolbász! Minden év Szent András havában ugyan, de sajnos nem minden szombaton, csak november 10-én, amikor a Borókagyökér Egyesület a Szejke-tanyán, a Lépésházban idén már a VI. Kolbásztérinbábát és Hagyományok Napját rendezik meg. Mert bár a főszereplő a kolbász (no meg a szalonna, sonka, hurka, tepertő) lesz, teret enged a hagyományos készítésű ételeknek, kézműveseknek és néptáncosoknak is. A verseny szokás szerint 10 órakor startol a csapatok felvonulásával, az öttagú zsűri pedig ez alkalommal sem csak a különféle módon készített-fűszerezett kolbászokat pontozza a szervezés, a higiénia, az öltözet, a jókedv és humor mellett, hanem a „vendéglátói módon díszesen megterített” asztalt is — s külön verseny keretében döntik el, melyik alkotás is a legszebb, legötletesebb a disznóságokból alkotott Mesterségünk címerei közül. A idei megmérettetésre 25 csapat nevezett be, vadonatúj kezdők és gyakorlott motorosok egyaránt, köztük négy „idegenlégiós”, azaz megye- és országhatáron túlról, de a többiek sem csak szatmárnémetiek, hiszen ismét a Szejke-tanyára gurulnak a Qvaddisznók is, az a három magyar és három román tagú vegyes csapat, amely mély meggyőződéssel vallja: ha motorozni tudnak együtt, akkor a kolbásztöltéssel is elbánnak közösen.

A nézelődni-kóstolgatni akaró nagyközönséget 11 órától várják, és „ha a Jóisten is velünk van, az errefelé kevésbé ismert pásztorétel, a slambuc bemutatójára is lesz lehetőségünk” — magyarázza Szejke Judit. De azok se maradjanak otthon, akiknek rendeznivalójuk van a Mikulással, angyallal, hiszen a Lépésház emeleti galériájában várja őket a kézműveskiállítás (ásványékszerektől és drótékszerektől kezdve fafaragásokon, festett üvegtárgyakon, textil- és csipketárgyakon át különféle bőrdíszműves, kovácsoltvas termékekig szebbnél szebb alkotások).

A méltán közkedvelt rendezvényről természetesen ez alkalommal sem hiányoznak a néphagyomány alappillérei, azaz az ének és a tánc: 11.30-tól perdülnek középre a nagykárolyi Rekettye, a Gemeinsam, a szamoskrassói Ifjú Galagonya, az ököritófülpösi Fergeteges, a börvelyi Bekek, a pusztadaróci hagyományőrzők, a mikolai Rákóczi Kulturális Egyesület népdalköre, a sárándi férfikórus, a szilágyfőkeresztúri Koktél Néptánccsoport — az egész rendezvény kommandírozója Gyönyörű Zsigmond vőfély, a programokba bele-belezenél a Szeredás Együttes, valamint a Hollóének Hungarica régizene-muzsikusai. A 15 órai díjkiosztó pedig messze nem zárja a napot, hiszen tovább folytatódik az ének és a tánc.

A szervezők minden „kéváncsiskodót” szeretettel hívnak és várnak, emlékeztetve arra is: szépen aszfaltozott, jó út vezet a tanyára, amelynek közelében nem régóta a 7-es autóbusz végállomása is van.

Szabó Kinga Mária