Téli madaraink és a költözők
Hová tűnt a nyár derekára a tavasszal még oly nagy és teljes erőbedobással fészket rakó feketerigó-populáció? — kérdezték olvasóink. A madártani egyesület szakemberei válaszoltak.
Több olvasónk is érdeklődött az iránt, hogy milyen madarakkal találkozhatunk a megye városaiban a téli időszakban, melyek azok, amelyek délebbre húzódnak, ha jön a hideg, és melyek azok a fajok, amelyek egyébként északabbra élnek, de mifelénk telelnek. Az iránt is érdeklődtek olvasóink, hogy a tavasszal még oly nagy és teljes erőbedobással fészket rakó feketerigó-populáció hová tűnt olyan hirtelen a nyár derekára. A kérdéseket továbbítottuk a Román Madártani Egyesület felé, amelynek szatmárnémeti osztályától kaptunk rájuk választ, az általa 1988 óta végzett megfigyeléseket véve alapul.
Állandóan találkozhatunk a szatmári városokban vetési varjúval, csókával, házi verébbel, balkáni gerlével és — elsősorban a városszéleken — fácánnal. Ezeken kívül ritkábban ugyan, azonban szintén költőként előfordul még a balkáni és a nagy fakopáncs, a tengelic, a széncinke, a vörös vércse (ennek Szatmárnémetiben kedvelt költőhelyei az új főtéri közigazgatási palota magasabb emeletein található, kívülről elérhető beugrók, rések), kuvik, gyöngybagoly és fekete rigó, ezekkel a madarakkal szintén találkozhatunk télen is.
Csak a nyarat töltik ezen a vidéken a következő madarak: fehér gólya, füstifecske, molnárfecske, házi rozsdafarkú, csicsörke, zöldike, kis poszáta, fülemüle, seregély, sárgarigó és az egyre több területen megjelenő, a skandináv országokból kirajzó örvös galamb. Vannak olyan madarak is, amelyek erdőkben, mezőkön töltik a nyarat, azonban az idő hidegre fordultával közelebb húzódnak az épületekhez, és vannak olyan madárfajok, amelyek északibb vidékeken élnek, és pár fokkal enyhébb időt keresve mifelénk telelnek át. Ilyenek a laza csapatokban élelmet kereső szén- és kékcinkék, a téli pintyek, a fákon telepedő erdei fülesbaglyok, a mindig károgó vetési varjak, a magányosan keresgélő ökörszemek, a csapatokba verődő fenyőrigók és csízek. Ritkábban ugyan, de bemerészkednek a városokba fagyos, élelemszegény teleken az olyan nagy vadászok is, mint az egerészölyv vagy a karvaly, de csonttollúmadár-csapatokat is lehet látni néha, valamint a csuszka, a királyka, a vörösbegy és a süvöltő is a ritka téli vendégek között van számon tartva a városokban. A madarászok által jellemzően a Szamos mentén megfigyelt madarak a parti fecske, a gyurgyalag, a nagy kócsag, a szürke gém, a nagy kormorán, a költési időszak után a dankasirály, a tőkés réce és a jégmadár, amelyik a folyó mentén is költ, igaz, csak kis számban.
Ami az olvasó által felvetett feketerigó-kérdést illeti, arról azt mondták el a madarászok, hogy a fekete rigó részben vándorló faj, egyes populációi a Földközi-tenger környékén telelnek, az észak-európai csapatok Nyugat-Európában, de egyes egyedek akár vissza is maradhatnak a téli időszakra. Hogy a szatmári fekete rigók miért mentek el ilyen korán idén, arra sajnos a szakemberek sem tudnak pontos választ adni, csak remélni lehet, hogy tavasszal visszatérnek, hiszen most kezdett el terjedni, urbanizálódni ez a faj.
