Telt házas színházi előadások Miskolcon

Február 7. és 9. között rendezték meg a Határtalan Napokat Miskolcon, ahol a szatmárnémeti Harag György Társulat volt a meghívott vendég. A társulat négy előadással vett részt a fesztiválon.

A 2013-ban útjára indított Határtalan Napok fesztivál meghatározó szerepet tölt be a magyarországi színházi és a határon túli magyar színházi élet közti kapcsolat fenntartásában és erősítésében. A Miskolci Nemzeti Színház céljának tekinti, hogy pusztán előadás-centrikus fesztivál helyett egy összművészeti, egész Miskolc számára jelentős eseményt hozzon létre, hogy egy hídfő legyen, amely összeköti a határon inneni és túli színházakat, városokat, magyarokat.

Az ember, ha bemegy a színházba egy-egy előadásra, ünnepként éli meg azt a két-három órát, amíg az előadás tart, ünnepet teremtenek számára azok a színészek, akik részt vesznek az előadásban, ott vannak a színpadon, hogy tükröt állítsanak a nézők elé, azaz szembesítsék őket önmagukkal. A nézők alig tudnak valamit arról, hogy mi történik addig, amíg az előadás elkészül, és felgördül a függöny, azt sem tudják, mi történik előadás idején a színfalak mögött, hogy a nézőknek valódi színházi élményben legyen részük.

Az elmúlt napokban a Harag György Társulat volt a miskolci Nemzeti Színház 2013-tól minden évben megrendezésre kerülő Határtalan Napok nevű rendezvényének meghívott vendége. Fel sem lehet sorolni, hogy hány ember mennyi munkájába került, hogy a társulat négy előadását — Burundanga, avagy a maszk, a baszk meg a cuc; A dzsungel könyve; Tizenöt próbálkozás a színészetre; Tévedések vígjátéka — Miskolcon is bemutassák.

Komoly munka előzte meg a díszletek és a jelmezek kamionra pakolását, precíz munkát igényel mindez, hiszen nem fordulhat elő, hogy az előadások bármelyik kelléke véletlenül otthon maradjon.

A Miskolci Nemzeti Színház mindenki számára meglepetést okozott. A hatalmas épület belső terének kiismerése hosszabb időt igényel. Hatalmas folyosók, kisebb-nagyobb társalgók között könnyen el lehetett tévedni, éppen ezért a miskolci színház alkalmazottai segítettek eljutni egyik helyről a másikra. A négy szintre és az alagsorba lifttel is el lehet jutni.

A hatalmas színpadokon (öt játéktér van az épületben) könnyű volt elrendezni a szatmári előadások díszleteit, hiszen nem kellett attól tartani, hogy azok nem férnek el. A próbákon a színészek és a háttérszemélyzet ismerkedett az eszközökkel és a lehetőségekkel; ez könnyen ment, az előadások tökéletesek voltak. A színészek az öltözőkben is hamar magukra találtak, minden a rendelkezésükre állt. Nagy élmény volt A dzsungel könyve gyerekszereplőinek és a fiatal önkéntes statisztáknak a sok új és számukra eddig ismeretlen színházi technika, amivel a színfalak mögött és a színházépületben találkoztak. Minden előadás telt házas volt, és hatalmas tapssal jutalmazták a szatmáriak játékát. A miskolciak szeretik a színházat, és tudják értékelni a határon túli társulatok törekvéseit is.

Rövidebb-hosszabb szakmai beszélgetések is voltak a színház negyedik emeletén lévő büfében (ez a leglátogatottabb az épületben lévő több büfé közül), ahol a nap bármelyik órájában többféle meleg étel közül is lehet válogatni. Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója elmondta, hogy eredményesnek tartja a háromnapos fesztivált, és a következő években is alkalmazni fogja Bessenyei Gedő Istvánnak, a Harag György Társulat művészeti igazgatójának azt az ötletét, hogy a meghívott színházak vigyék magukkal városuk társművészeteit (irodalmat, képzőművészetet, komolyzenét), hogy azzal is színesebb legyen a rendezvénysorozat.

 Elek György