Természetjárók Felsőfernezelyen

Tavaszi ég bársonyos kék kárpitján,

Árasztja a nap ragyogó sugarát.

Friss szellő szárnya lenget faágakat,

Langy leheletével, rügyeket fakaszt.

Föld színén suhanva lágy fuvallata,

Kicsalogat tavaszi virágokat,

Napfény melege bontja szirmaikat,

Vidám madárdal köszönti a tavaszt.

Szathmáry Alice versikéje jól jellemzi azt a tavaszt idéző februári 16-át, amelyen 27 vidám turista indult el Szatmárnémetiből a Nagybánya mellett fekvő Fernezelyi vízgyűjtő tó felső szakaszáig. Ahogy az utóbbi időben többször is, Nagybányán további túratársak csatlakoztak a szatmári természetbarátokhoz. Ezúttal Vadady-Filep Gyula túravezető egy könnyű túrát szervezett, hiszen Nagybányáról autóbusszal a Fernezelyi gyűjtőtó felső végéig (a Caprioara/Őzike vendéglőig) utazott a csapat, innen pedig már csak lefelé vezetett az út, a kisebb kitérők kivételével az aszfalton. Ezek a fentebb említett „kisebb kitérők” biztosították a csapat számára a csodás kilátást a tópartra, és az élményekben és látványban gazdag kirándulást. A tó felső végén, a Firiza patak hídjáról szinte teljes hosszában megtekinthető a hatalmas tó, melyet a part közelében az árnyékos helyeken körbe-körbe vékony jégréteg takart. Ahol nem borította jég a tavat, a folyamatosan változó időjárás függvényében a vízben tükröződő felhők és fák szinte percről percre különböző színt kölcsönöztek a víztükörnek. A híd után köves úton haladva jutottak el egy kis tisztás mellett található fenti forráshoz, ahonnan kitűnő kilátás tárult a természetszerető kirándulók elé. Mivel közel a falu, egy borzos kutya is csatlakozott a csapathoz, néhány finom falat és egy kis simogatás reményében. A köves úton visszatérve a szerpentinen indult vissza a csapat, de ez korántsem a túra végét jelentette, hiszen ezután következett az uzsonna elfogyasztása és a közös fényképek elkészítése egy kisebb öbölben.

Mire a Romana völgybe érkeztek, már ragyogóan sütött a nap és bár közel 15 fokos hőmérséklet volt mérhető, a tóparti völgyben nem olvadt el a jég, így a gyerekek, és az örök fiatal felnőttek megtalálhatták az örömüket a sikanyózásban. A tó alsó végéhez közeledve nagybányai biciklis csapat tekert felfelé, mely több ember fantáziáját megmozgatta, így szóba került egy biciklis túra szervezése a közeljövőben. Mindent összevetve újabb élményekkel gazdagabban, energiával feltöltődve érkeztek 18 óra körül Szatmárra, és megint van mit mesélni a következő túráig azoknak, akik lemaradtak. További kedvcsináló képek a következő kirándulásokhoz a Szatmárnémeti Természetjárók facebook csoportjában találhatók, amelyhez bármely természetbarát túrázni vágyó érdeklődő csatlakozását szeretettel várjuk!

Nagy Eszter