Tervezett megmaradás

Hallgattam Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő szatmárnémeti előadását, aki többek között elmondta, hogy amikor Koszovó függetlenné vált, azok az országok ismerték el a függetlenségét, amelyekben nem élnek jelentős számú kisebbségek. Kína ősi kínai területnek tekinti Szibériát, ahova folyamatosan telepíti be a kínaiakat, hogy előbb-utóbb elcsatolhassa Oroszországtól arra hivatkozva, hogy ott többségben élnek a kínaiak.

Nem csak az egyszerű emberek, de nagyon sok közéleti személyiség, politikus, oktató-nevelő, történész és számtalan befolyásos személy — kiemelhetjük itt a médiát — nem látja, nem ismeri fel, nem tudja, hogy miközben az emberek többsége a mesterségesen szított nemzetiségi problémákkal van elfoglalva, nagy erőkkel halad előre a globalizáció, aminek eredménye előbb-utóbb az egymással harcoló nemzetek beolvasztása lesz, kivéve az olyanokat, mint a rohamosan szaporodó és a világ globális játékosává váló kínai nemzet.

Maradjunk meg most a román-magyar kérdésnél! A románok amiatt indítanak száz éve folyamatosan támadásokat a magyarok ellen, mert félnek, hogy elveszítik Erdélyt, holott erre nincs semmi okuk, már száz évvel ezelőtt is nagyobb számban éltek Erdélyben a románok, mint a magyarok. Az elmúlt száz év alatt az erdélyi magyarságnak nem volt egy olyan elképzelése, hogy a folytonos siránkozás helyett számban és tudásban növekedjen, nem volt egy eredményes megmaradáspolitikája. Száz év alatt a románok száma növekedett, a magyaroké csökkent. Az 1980-as évektől elkezdődött a magyarok áttelepülése Magyarországra és más országokba. A románok kitelepülési hulláma 1990 után indult el, becslések szerint több mint négymillióan élnek Nyugaton. Románia magyar lakosságának aránya öt százalékra becsülhető.

Mi történik Magyarországon? Az ország lakossága folyamatosan csökken, szaporodóban vannak viszont a romák. Az ország számtalan területen munkaerőhiánnyal küzd, a kormány igyekszik olyan intézkedéseket hozni, hogy próbálja otthon tartani a magyar embereket, és ösztönözze a fiatalokat a gyerekvállalásra, de hosszú távon ezek az intézkedések nem biztos, hogy elegendőek lesznek. Mivel a mostani kis Magyarországot sem tudják benépesíteni, a legnagyobb butaság azt hinni, hogy Magyarországnak lennének bármilyen területi igényei.

Valamennyiünkben felvetődik a kérdés: mi célból nyújt a magyar kormány jelentős összegeket a határon túli magyaroknak, ha azok száma folyamatosan kevesebb, mivel csökken a születési arány, egyre többen hagyják el szülőföldjüket… Nem merjük kimondani, de a tények azt bizonyítják, hogy a magyar állam által felújított iskolákban egyre több olyan diák tanul, akik majd magyarországi egyetemeken fognak továbbtanulni, vagy magyarországi cégeknél fognak dolgozni. Vagyis Magyarország nem migránsokkal pótolja az emberhiányt, hanem magyarokkal. Erre még magyarázatot is tud adni: jobb, ha Magyarországon megmarad magyarként, mintsem hogy Romániában beolvadjon vagy elmenjen Nyugatra. Hogy az ötszázaléknyi romániai magyarból hányan választják vagy lesz lehetőségük a megmaradásnak ezt a formáját választani, nem lehet felmérni. Mint ahogy azt sem lehet előre látni, mi lesz azokkal, akik itt maradnak vagy Kárpátalján, a Felvidéken és a Vajdaságban. Kit kérdezzünk, mennyire érvényes még a Szabó Dezső-i mondás („Minden magyar felelős minden magyarért.”)?