Tevékenységgazdag BuKi-nyár Csendregben

Szépészkedtek, kirándultak, kézműveskedtek — változatosabbnál változatosabb programok és foglalkozások jegyében telt ez a nyár a csedregi BuKi Ház kedvezményezettjei (és nem csak) számára.

Tüzes latin ritmusok töltik be a csedregi BuKi Házat — a forró nyári délutánban fáradhatatlanul s nagyon vidáman gyakorolják a táncmozdulatokat a lányok, készülve a szeptember 2–i ünnepségre; a gyakorlás közötti szünetekben pedig ugyanolyan fáradhatatlanul szaladnak és pattannak be az udvar végében álló, hatalmas ugrálóasztalra, már a fiúkkal együtt. „Kiapadhatatlan az energiájuk.” — nézi őket mosolyogva Rus Szabina, a vakációs programok kitalálója és koordinátora, nevelő, tanító, a BuKi Ház egyik alapembere, aki munkahelyváltás miatt most már nem egész napját, „csak” délutánjait tölti a kedvezményezett gyermekek körében. Mint mondja, ez az első év, pontosabban nyár, amikor július 31 – szeptember 1 között a vakáció napjaira is programokat-foglalkozásokat szerveztek a gyermekek számára. „Nem csak a 6 – 12 év közötti, hátrányos helyzetű roma gyermekek, de a csedregi és kökényesi gyerkőcök jelentkezését vártuk — és jöttek is szép számmal, hiszen átlagosan 25–en gyűlnek össze és vesznek részt a foglalkozásokon. A délelőttök a tanulás jegyében telnek, s nem csak azért, hogy ne felejtsenek el mindent a tanévkezdésig, hanem mert igenis nagy szükség van a gyakorlásra, a lemaradások behozására. A délutánok természetesen játszásé és a különféle foglalkozásoké — s itt szeretném ismételten megköszönni pedagóguskollégáim segítségét, ugyanis minden programon egy–egy tanár is részt vesz, „felügyel”, teljesen önkéntesen.”

Nem volt egyszerű feladat öt hét minden napjára olyan foglalkozást-programot kitalálni, amely érdekes és vonzó a gyermekek számára, de Szabinának sikerült — sőt, annál több is, hiszen a fodrászkodás, sminkelés során nem csak belekóstoltak a „szépségiparba” (az alapmozdulatok-tudnivalók elsajátítását követően például egymást sminkeltél, frizurázták) de virágkötés vagy akár üvegfestés során is olyan foglalkozásokkal ismerkedtek, kaptak kedvet, melyeket később kitanulva biztos szakma és kenyérkereseti lehetőség is lehet számukra. „Madármegfigyelésen voltunk Fazekas Lóri bácsival s szintén vele látogattunk a kökényesdi múzeumba is; biciklitúrát szerveztünk a Túr partra, de volt biciklis falu-raly is, horgászás, ugrálókötél-oktatás, szövés-kötéstanulás, mesedélután, hulladékjelmez-készítés, gipszkartonozás, a Szatmárnémetiből érkezett Gemma nővér az újrahasznosítás égisze alatt mutatta meg, hogyan lehet újságpapírtekercs-pálcikákból szebbnél–szebb és hasznos tárgyakat fonni — az utolsó héten pedig egy színdarabot fognak megtanulni és a most gyakorolt modern tánccal együtt a szeptember 2–i záróünnepségen bemutatni.” — magyarázza.

A BuKi Ház közel hat évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, azzal a céllal, hogy minél több hátrányos helyzetű roma gyermeken segítsen és mozdítsa elő integrálásukat a társadalomba. A Bad Saulgau-i BuKi — Segítség a Közép-európai Gyermekeknek Egyesületet vezető Stefan Zell és felesége, Heidi Haller választása nem véletlenül esett anno Csedregre, hiszen a kis falu nagyszámú roma közössége és ezen belül gyermekeik igen rossz körülmények között éltek és élnek sokan ma is. Az egyesület egy egész, udvaros, kertes falusi portát bérel — ez a BuKi Ház; iskolaidőben a gyermekek reggel ide jönnek otthonról, itt reggeliznek, majd a tanítást követően itt ebédelnek és tanulnak, a helybéli tanítók segítségével (főleg matematikából és magyar nyelvből van szükség erre), de itt fürdenek, itt kapnak tiszta ruhát, itt mossák ki a koszost. És közben tanulják a mindennapi élet tevékenységeit, amelyeket mások, máshol, teljesen természetesen szüleiktől tanulnak meg — takarítani, vasalni, mosni, hogyan kell vásárolni, a mértékegységeket, a pénz használatát és beosztását, a kerti zöldségek s a mezei gyógynövények felhasználását, egyszóval mindazt, aminek ismeretében fognak tudni majd boldogulni a nagybetűs Életben.

„A rendet és a fegyelmet is megtanulják, ugyanis az egyik alapkikötés: aki nem megy iskolába, az azon a napon a BuKiba sem jöhet. Nagy kihívás és nagy feladat, de ugyanakkor elmondhatatlanul jó érzés látni, mennyit fejlődik egy–egy gyermek, és nagyon büszke vagyok arra, hogy többen is bekerültek Szatmárnémetibe, a gimnáziumokba. De az is különösen jó érzés volt, hogy tavaly két kisfiú egy egész hónapot tölthetett Németországban, Bad Saulgauban — itt a házban tanultak meg németül, ugyanis Heidi és Stefan nagyon sok időt tölt velük. Én pedig az évek alatt a gyermekektől megtanultam a roma nyelvet, mert egymás között inkább azt beszélik.” — mondja mosolyogva Szabina, hozzátéve: „Szinte kézzel foghatóan érezhető a magatartásbeli különbség a BuKi-s és a nem BuKi-s gyermekek között — a szülők is örvendenek ennek a lehetőségnek, hiszen az, hogy itt karácsony– és húsvétváróval készülünk az ünnepekre, jelmezbált, gyermeknapot szervezünk, az az otthoni, családi életet is pozitívan befolyásolja.”

Szabó Kinga Mária