Tisza-túra tizedjére

Adott pillanatban 30 kenuban 119–en eveztek a Tiszán az EKE jubileumi kenutúráján.

A jubileumi alkalomhoz illően igencsak szép számban vettek részt kicsik és nagyok az Erdélyi Kárpát Egyesület tizedik Tisza-túráján, a folyó egyik legszebb, homokpartokban leggazdagabb, Tiszabecs — Tivadar közötti szakaszán. Mint a szervezők megfogalmazták, a legtöbben Szatmárnémetiből, a székesegyház elől indultak, de sok barátjuk csatlakozott Nagykárolyból, Nagyváradról, Kolozsvárról, Nagybányáról, Gyergyóból, Marosvásárhelyről, valamint természetesen Magyarországról is. „Pénteken délután húsz kerékpáros vágott neki a 64 km–es útnak, s mivel a méhteleki református lelkész jelezte, hogy ő vendégül szeretne látni bennünket, bevállaltuk a nyolc kilométeres kitérőt Méhtelek felé — hiszen a szívélyes vendéglátásra nem mondhattunk nemet. Ez a 'kilengés' annál is inkább megérte, mert Dávid és kedves családja kitett magáért, az elemózsián kívül a templomban elmesélte a település rövid történetét és áldást kért további utunkra és a hétvégi evezésünkre. Este 8 óra körül értünk a szatmárcsekei Tisza parti kempingbe — a nagykárolyi tekergők már vártak, ők ugyanis már reggel elindultak s kora délután befutottak a táborba —, ahol már az autósok java része felhúzta sátrát és a régi ismerősök versengve kínálgatták egymást az otthonról hozott finomságokkal. Szombaton délelőtt két autóbusz vitt a hármashatár közelében lévő Tiszabecsre, innen csapatokra osztva, csapatonként 4 – 5 hajóval tettük meg az aznapi 25 folyókilométert. Utunk során többször kikötöttünk pihenni, fürödni, enni – inni, máskor több kenuval összekapaszkodtunk és engedtük, hogy csak vigyen-ringasson a víz. Délután már az összes kenu a szatmárcsekei homokparton volt felfordítva, várva a másnapi továbbúszást, a tábor esti életét pedig jóízű beszélgetések, tábortűz, a gyerkőcök számára diavetítés fűszerezte. Vasárnap a reggeli tisztálkodás, evést, szedelőzködést követően leballagtunk evezőinkkel a Tisza partra, ahol elkészítettük az elmaradhatatlan csoportképet és irány Tivadar. 14 kilométert kellett “csak” evezzünk és meg is érkeztünk, a tivadari szabadstrandra, ahol kikötöttünk — volt akik hamarabb érkeztek , és nekik még főtt ételt is volt idejük enni, ugyanis nemsokára érkeztek az autóbuszok, hogy visszarepítsenek szatmárcsekei táborunkba.

A kempingből a szedelőzködés, sátorbontást és búcsúzkodást követően mindenki elindult hazafelé — ki autóval, ki drótszamáron, volt kiknek még egyet sem és volt, akinek több száz kilométert kellett megtenni, de hál’Istennek mindenki szerencsésen hazaért. Egy szó, mint 100, idén is jó társaság gyűlt össze, jó időt fogtunk ki és jól éreztük magunkat!” — olvasható kenutúra (élmény)beszámolójában.