Több mint 200–an ropták a táncot Pusztadarócon

Késő estig járták fáradhatatlanul a táncot, no meg új lépéseket, figurázásokat is tanultak a pusztadaróci Vándortáncház résztvevői, ízes falatokkal pótolva az elropott energiát.

Nagy volt a nyüzsgés szombaton délután a pusztadaróci Ember Géza kúria parkudvarán — egymás után gurultak be a kiskocsik, mikrobuszok s pattantak ki belőlük a libbenő szoknyájú, táncos lábú ifjak Bogdándról, Ákosról, Szamoskrassóról, Mikolából, Szárazberekről, Szatmárnémetiből, de még Nagybányáról is. Nem volt kisebb a nyüzsgés a kúria konyháján sem, ahol a házigazda Pusztadaróci Kulturális Hagyományőrző Egyesület ifjainak szülői közössége fáradhatatlanul készítette a lila hagymás zsíroskenyér- és klasszikus szendvicshegyeket, töltötték a káposztát, főzték az illatos-aromás teát, rendezték halomba a szintén energia-utánpótlás hájas tésztát és havasi kiflit — nem titkolt izgalommal, hiszen első alkalommal látták vendégül a Vándortáncházat.

A Kása Zsolt és Melinda oktatók által már jó pár éve útjára indított közös táncalkalmakat két-három havonta szervezik meg valamelyik néptánccsoport, hagyományőrző egyesület településén (mostanra már lassan körbejárva szinte az egész megyét), s mint Krisztián Erika főszervező fogalmaz: „úgy éreztük, hogy most már rajtunk van a sor. A Pusztadaróci Kulturális Hagyományőrző Egyesület, bár „papíron” már jó ideje létezett, csak másfél – két éve kezdett el igazén élni s ebben a rövid időben igyekeztünk úgymond bepótolni az elmulasztottakat: előadásokat, bálokat, családi napokat, májusfaállítást szerveztünk, minden néptáncos-kulturális rendezvényen, eseményen ott vagyunk és többször vendégeskedtünk már a más egyesületek által megszervezett Vándortáncházakban is — többek között tavaly ősszel az első Városi Táncházban, a Lépésházban, ahol a miskolci Szikes Zenekar húzta a talpalávalót. És nagyon megtetszett nem csak a tudásuk, repertoárjuk, hanem magához a táncházhoz és a táncosokhoz való hozzáállásuk s akkor fogalmazódott meg bennem: a soron következő Vándortáncház Pusztadarócon lesz és a Szikes muzsikál majd! Nem volt egyszerű, de a a magyarországi Ember Erőforrás Támogatáskezelő hatáskörébe tartozó Csoóri Sándor Alap pályázatával sikerült elhozni őket.” – magyarázza mosolyogva, miközben a trió már meg is szólaltatta hangszereit, a táncos sereg pedig Kása Zsolt irányításával — mintegy bemelegítésként, életkortól függetlenül — a jól ismert és közkedvelt népi gyermekjátékok lépéseit járta.

Majd váltott a ritmus és a dallam, felcsíki, moldvai, szatmári, szilágysági, kalotaszegi táncok következtek, egy-egy új lépést, figurázást is megtanultak Kása Zsolttól a legények s táncházas szokás szerint, miközben bemutatták a frissen elsajátított tudományt az összefogózkodott leánycsapat csujogatott hozzá.

 Szabó Kinga Mária