Több százan ropták a néptánc örömünnepén Bogdándon
Utoljára módositva: 2017-09-04 11:14:35

A bogdándi néptáncseregszemle a régió legjelentősebb néptánctalálkozója lett az évek során, amely idén is minőségi szórakozást és feltöltődést nyújtott azok számára, akik vasárnap a Tövishátra látogattak — és megállapíthatták: táncosutánpótlásban nincs hiány.

Nagyokat csattantak a csizmaszárakon a tenyerek, libbentek a szoknyák, repültek a pántlikák és „porzott a padló” a több száz táncos lába alatt, akik vasárnap déltől késő délutánig ropták a szilágysági, szatmári, tövisháti, kalotaszegi táncokat Bogdándon, az immár huszonhetedik alkalommal megszervezett néptáncfesztiválon. S bár a néptáncosok seregszemléje fölött szinte egész nap lógott az eső, csak délután csordult ki az ég könnye, így a helybéliek és a Tövishátra érkezett vendégek szinte zavartalanul élvezhették a megye minden szegletéből (és annak határain túlról is) érkezett magyar, sváb, roma és román csoportok előadását — no meg a messze földön híres bogdándi bélest s a nem kevésbé ízes bogdándi magyar beszédet.

Közel három évtizede, huszonhét évvel ezelőtt tartották az első néptánctalálkozót a tövisháti dombok között, két világ — Szatmár és Szilágyság — határán, egy olyan ember fáradhatatlan kitartásának köszönhetően, aki talán nem is remélte, hogy álma ilyen naggyá nő, s hogy a bogdándi néptánctalálkozó mára már nemcsak a régió legnagyobb néptáncos seregszemléjévé, de legrangosabbjává is válik. Idén is nagyon sokan voltak kíváncsiak a néptánctalálkozóra, s a szervezők figyelmességének köszönhetően — ugyanúgy, mint az előző években — olyanok is eljuthattak a helyszínre, akiknek nincs autójuk, hiszen kora délelőtt ingyenes autóbuszjárat indult Szatmárnémetiből, így sokkal több néptánckedvelő és hagyományszerető nézhette meg több száz táncos virtuskodását. Az eseménysor — mint lassan már két évtizede — főhajtással kezdődött: Sipos Lászlóra, a néptáncfesztivál 1999-ben elhunyt megálmodójára és elindítójára emlékeztek, s elhelyezték a kegyelet virágait a róla elnevezett magyar néprajzi múzeum falán lévő emléktáblájánál; annál a hangulatos, fehér falú, tornácos, piros muskátlis múzeumháznál, amely szintén Sipos Lászlónak köszönheti létét, hiszen már 1982-ben megkezdte az anyaggyűjtést, és a jellegzetes tövisháti magyar parasztház 300 tárgyat őriz — bútorokat, kerámiatárgyakat, bogdándi szőtteseket, háztartási eszközöket.

A főhajtást követően a fellépő tánccsoportok zöme, a meghívott vendégek és természetesen a helybéliek élő muzsikaszóval, népdalokat énekelve vonultak fel — most már aszfaltozott úton — a domboldalban lévő színpadig. Ott először házigazdaként Bogdánd polgármestere, Aurel Bojan üdvözölte a jelenlevőket, jó szórakozást kívánva mindenkinek, s megköszönve a megyei tanácsnak a támogatást, amellyel idén is hozzájárult a találkozó megszervezéséhez — igaz ugyan, hogy a megyei tanács vezetőségéből most senki nem volt jelen (s úgy általánosan kevesebb politikus tette tiszteletét, hiszen nincs választási év), de Kereskényi Sándor megyei tanácsos valószínűleg tolmácsolja majd nekik a polgármesteri köszönetet. „Azt hinnénk, a világ végén vagyunk itt, Bogdándon, pedig két világ találkozásánál, s ha a mai Európában zajló ellentmondásos folyamatokra pillantunk, még inkább érezzük, mennyire fontos visszatérnünk alapvető értékeinkhez, múltunkhoz” — mondta. A néptánctalálkozót szervező Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpontot vezető Robert Laszlo kiemelte: Tövishát példamutató az összefogásban. „Az ilyen rendezvények különböztetnek meg bennünket más megyéktől, ez jellemző Szatmár megyére: egy színpadon vonultathatja fel a magyar, német, román, roma néptáncot és népviseletet” — fogalmazott; szervezőtársa, Nagy Orbán pedig a lógó felhőkre pillantva magyarázta: azért van beborulva, hogy a táncosok ne izzadjanak annyira, és az égető napsütés a nézőket se zavarja. Nos, borult ég ide vagy oda, a táncosok bizony alaposan kimelegedtek az „ördög tudományában”, hiszen közel ötórás műsorral kápráztatták el a nézőket — szilágysági, szatmári, felcsíki, tövisháti, mezőségi, bonchidai és természetesen az erdélyi régies gyors férfitáncok legfejlettebb, legvirtuózabb változatával, a kalotaszegi legényessel is készültek, a Soroglya zenekar pedig Dallos Levente prímás vezetésével fáradhatatlanul húzta a talpalávalót.

Egymást váltották a színpadon az 55 tagú bogdándi Rozsmalint (igazolva: táncosutánpótlásban nincs hiány a Tövisháton), a Hagyományőrző Forrásközpont magyar és román tánccsoportja, a zilahi Terbete, a girókutai táncosok, a szatmárnémeti Gemeinsam német tánccsoport, a szilágyszéri Kukurók, a hadadnádasdi Dercések, a hadadi Akácvirág, a szilágycsehi Berekenye, a szilágylellei Nemesek, a Fekete Rózsák és a legtávolabbról, Érsemjénből érkező Ezüstperje néptánccsoport — és „egyszeri különlegességként” az az egyesített tánccsoport, amely pár hét múlva a székelyudvarhelyi Erdélyi Néptánctalálkozón képviseli Szatmár megyét az újvárosi tánctáborban kitalált s az itt is bemutatott koreográfiával.

Szabó Kinga Mária

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP

Helyfoglalás
Star Wars: Az utolsó Jedik
Ma, 20:40
Leírás
Grand Mall, Iuliu Maniu utca 2
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Te megvetted-e már a karácsonyi ajándékokat?
Igen, mindig jó előre készülök, hogy semmit se felejtsek el
Még folyamatban van az ajándékok beszerzése
Nem vásárolok, saját kezűleg készítem el azokat
Dehogy, majd utolsó percben kapkodok, mint általában
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
HOROSZKÓP
Válassza ki csillagjegyét:
2017. december 15.
Ne hagyja figyelmen kívül a környezetében élők véleményét, hiszen olyan kérdésben készül dönteni, amely őket is közelről érinti.
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2017. december 15.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 1 db sütőtök, 2–3 db cékla, olívaolaj, só, bors, 1 nagy marék dió, frissen reszelt szerecsendió, 4 szelet ...