×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
-2 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Történelmünk nyomdokain Budapesten

2019.10.28 - 10:43
Megosztás:
Történelmünk nyomdokain Budapesten

Mint minden évben, idén is folytatódott a hagyomány, miszerint a tizenegyedik osztályok történelmi kirándulás keretében három napig bebarangolhatták az 1956-os októberi forradalom emlékhelyeit, és feltérképezhették Budapest utcáit.

Három csoportba-autóbuszba rendeződve indult útnak a hat osztály péntek reggel. Bár hajnalban még álmoskásan kecmeregtünk fel a buszra, az odaút hamar elröpült, hála a jó társaságnak, s amint betoppantunk a fővárosba, érezni lehetett az izgalom és a lelkesedés egyvelegét.

Első utunk a budai várhoz vezetett, ahol a Szentháromság téren áthaladva megcsodálhattuk a híres épületet: a budavári Nagyboldogasszony-templomot (ismertebb nevén Mátyás-templomot.) Az őszi időjárás és a hozzá illő épületi külalak, valamint a Halászbástyáról elénk táruló kilátás káprázatos látványt nyújtott.

Onnan a Sziklakórházhoz vezetett utunk, ahol a rengeteg viaszbábu, a fennmaradt ereklyék, a kisfilmek, ábrák (és origamimadarak) éreztették át velünk az ostrom és az azt követő időszakok súlyát, így érzelmeink is összetettek voltak. Egyrészt megrázott minket az ott történtek eseménysora, másrészt ámulatba ejtett a hősies emberség. Számomra kimondhatatlan érzés volt végighallgatni azokat a tetteket, amelyeket az egészségügyi személyzet életek megmentéséért követett el.

Magával ragadó volt a Duna-parton, Budapest utcáin sétálni, így nem is csoda, ha nem vettük észre, amint elrepült az idő. Szálláshelyeink elfoglalását követően gyors vacsi, majd moziest következett.

Második napunkat kora reggel kezdtük, méghozzá nem akárhol. Első megállónk a Fiumei úti sírkert volt, ahol nemcsak a mi drága József Attilánk sírjánál álltunk meg, megemlékezvén néhány gyertyával, verssel és szívmelengető gondolattal, hanem Ady, Arany, Babits, Jókai Mór, Karinthy, Kossuth, Kosztolányi, Krúdy, Deák Ferenc és sok más nemzeti nagyság örök nyughelyénél is. A narancssárgás-vöröses levélszőnyeg, az ott érződő béke és nyugalom, a síremlék-szobrok leírhatatlanná tették ezt az élményt.

Ezt követően utunk a Terror házába vezetett. Bizony, egyik megpróbáltatás jött a másik után. Mielőtt beléptünk volna az épületbe, melynek falain a kommunista terror áldozatainak képeit nézegettük, akik hősi halált haltak, a Vasfüggönytől rendültünk meg, amely az épület bejárata előtt áll. Amint elindultunk egyik teremből a másikba, szívünk egyre nehezedett, éreztük a falakban, a folyosókon, a kamrákban, a börtönhelyiségekben azt a súlyt és azt a lelki fájdalmat, amit lehetetlen elfelejteni. Mégis, amit ott kaptunk, az mind megérte.

Szombati fáradalmas napunkat egy esti sétahajózással zártuk. Miközben a Duna sodort minket az éjszakában, mi izgalommal néztük Budapest szépségét. A kivilágított Parlament, a Szabadság híd, a Lánchíd, Gellért-hegy, a Nemzeti Színház és a Müpa, majd a hajóút végén a minket búcsúztató tűzijáték mind örök emlékként él bennünk tovább. A hideg levegő, a szél nem tudta elvenni a jókedvünk, a nap végéig megmaradt.

A kirándulás utolsó napján, vasárnap a Magyar Nemzeti Múzeum volt az első megállónk, amit Széchenyi Ferenc alapított. Ha valaki betekintést szeretne nyerni a magyar történelembe, ez a megfelelő hely rá, hiszen annak emlékeit, tárgyait láthatja a szemei előtt. Az egykori ruházatoktól, a koronázási palásttól egészen Petőfi kokárdájáig nemzeti kincseket, ereklyéket csodálhattunk meg. Végül, de nem utolsósorban a Parlament meglátogatásával záródott a programunk. Enyhe kifejezés a gyönyörű szó az országházra.

Mindezek után őszintén állíthatjuk, hogy ez a kirándulás a fáradtság miatt néha felmerülő panaszszösszenetek ellenére örök emlék marad. Köszönjük!

Szabó Dóra és Tordai Melissa, XI. C