Továbbra is várt esemény a Véndiáktalálkozó

Az idei Véndiáktalálkozón huszonhat osztály vonult fel, köztük egy hatvanöt éves osztálytalálkozós is. Ebben az évben osztották ki első alkalommal a Pánczél Zoltán Emlékdíjat. Volt kiállítás és könyvbemutató, és természetesen éjfélig jó volt a hangulat.

A hagyományos módon a Református Gimnázium udvarán megszólalt a csengő, majd az iskolazászlók, valamint a Véndiákszövetség és a Dsida Jenő Cserkészcsapat zászlója után felvonultak azok az osztályok, amelyek ez alkalommal tartották érettségi találkozójukat. Összesen huszonhat — a tíztől a hatvanöt évesig — érettségi találkozós osztály vonult fel. A legtávolabbról érkezett férfi Bihari László volt, ő Kaliforniából, tizennégyezer kilométerről jött, a legtávolabbról érkezett nő, Luczky Margit volt, Ausztráliából jött, huszonhatezer kilométert tett meg, hogy részt vehessen a találkozón. Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke megnyitója után Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese és Ft. Hársfalvi Ottó, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöki helynöke mondott imát, melyben Isten áldását kérték a jelenlévőkre és imádkoztak az elhunyt tanárokért és diákokért. Az imákból kicsendült, hogy a feltámadás reménye járja be a találkozón résztvevők szívét, hiszen minden felidézett pillanat feltámadást jelent. Szilágyi Éva, a Református Gimnázium igazgatója Szatmárnémeti három magyar nyelvű középiskolája nevében köszöntött mindenkit, és kívánta, hogy valamennyi résztvevő érezze jól magát. A legidősebb osztály 65. érettségi találkozóra érkezett, ők 1948–ban végeztek a századik Domokos-rendi római katolikus kántorképző tanfolyamon. Díszoklevelet vehetett át Fazekas Lóránd tanár, az oktatásban és a Véndiákszövetségben elért eredményéért. A résztvevők megkoszorúzták a Katona Mihály, valamint az elhunyt tanárok és diákok tiszteletére állított emléktáblát.

Emlékdíj

A szervezők első alkalommal adták át egy kuratórium által oda ítélt Pánczél Zoltán Emlékdíjat. Dr. Pánczél Zoltán 1959. március 31–én született Szatmárnémetiben, itt tanult és itt érettségizett 1978–ban. Temesváron tanult, ez a város meghatározta a további életét, mert itt vált sikeres üzleti, közéleti és oktatási személyiséggé. Később a Máltai Lovagrend nagykereszt lovagja lett. A Gönczy Gábor által felolvasott laudációból kitűnt: „Pánczél Zoltán barátunk, diáktársunk végakarata az volt, hogy ne feledkezzünk meg a mindennapok taposómalmában helytállókról. Ne feledkezzünk meg azokról, akik egész életüket csendben, méltósággal, lelkiismeretesen végigdolgozták, gyárakban, iskolákban, irodákban, építkezésen vagy akárhol, tanítottak, oktatták a következő nemzedékeket, átadták, átadják tudásukat, soha nem kértek és nem kaptak ezért semmilyen elismerést. Pedig ők adják az erőt, a biztonságot, a trapézon ők azok, akik elkapják a cirkusz ünnepelt csillagait. Nélkülük szegényebb és élhetetlenebb lenne a világ. A szatmárnémeti Véndiáktalálkozón ezentúl minden évben átadjuk a Pánczél Zoltán Emlékdíjat, fejet hajtva az ő emléke előtt is”. A választás ebben az évben Popovics Erzsébetre jutott, akinek életútját és munkásságát Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke, a sándorhomoki iskola egykori igazgatója méltatta.

Kiállítás, könyvbemutató

Az iskola tornatermében rendezték meg az idei kiállításokat és könyvbemutatókat. Kovács Emil Lajos és Baráth Csaba festményeit Nagy Orbán színművész, a Szatmár Megyei Népi Hagyományokat Megőrző és Támogató Központ projektekkel és rendezvények szervezésével foglalkozó igazgatója mutatta be. A terem másik oldalában lehetett megtekinteni Szénás Zoltán és Gönczy Tamás „Szatmár feltámadt — 1970–2013” című fotókiállítását, amelyek párhuzamosan ábrázolták az 1970–es és a mai Szatmárnémetit. Ugyanitt került sor négy könyv bemutatójára is. Elek György, a Szatmári Friss Újság munkatársa „Én kérdezek” című interjúkötetét Kereskényi Sándor irodalomtörténész, Stahl István „Szatmári Pengék — Fejezetek a szatmári vívás történetéből” című kötetét Bura László helytörténész, Medve Sándor „A vasútállomás melletti református temető” című könyvét Bara Csaba építészmérnök, Schaffer András „Visszanéztem félutamból” című könyvét Mandula Tibor történelemtanár mutatta be.

Szórakozás

Délután hattól kizárólag a szórakozásé és a beszélgetésé volt a fő szerep. A Rozsályi Béres András Kör példát adott arról, hogyan kell őrizni a népi hagyományokat. A határ menti kis magyarországi falu lakói műkedvelésből táncolnak és énekelnek, de előadásukból is látszott, hogy azt művészi szinten gyakorolják. A továbbiakban, mint minden évben, Vargáék teremtettek jó hangulatot. Az udvaron elfoglalt asztaloknál volt lehetőség felidézni a múltat, igaz az eső rövid időre kellemetlenséget okozott. Az idei Véndiáktalálkozó is teljesítette célját: találkoztunk, beszélgettünk, egyszerre néztünk a múltba és a jövőbe.

Elek György