Továbbvinni a húszéves hagyományt

Hétfőn elkezdődött az új egyetemi év a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozatán. Októbertől Szabó-Thalmeiner Noémi az intézmény oktatási igazgatója. Az alábbiakban őt kérdeztük.

— Milyen tervekkel, célokkal kezdi a tanévet az új feladatkörben?

— Új oktatási igazgatóként mindenképpen az a feladatom, hogy továbbvigyem azokat a hagyományokat, amelyek az elmúlt tizenkilenc év során szakunkon kialakultak. A tanári gárda együttesen azon dolgozott, hogy színvonalas felsőfokú tanítóképzés működjön Szatmárnémetiben, ezt tovább kell vinni és szinten tartani. Odafigyelünk arra, hogy minőségi oktatást biztosítsunk a hallgatók számára. Fontos az elméleti képzés, de a gyakorlatra is nagy hangsúlyt fektetünk, jó kapcsolatot ápolunk gyakorlóintézményeinkkel, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziummal, illetve annak tagóvodájával, az Aurel Popp Művészeti Líceummal, a Szatmárnémeti Református Gimnázium tagóvodájával (Kinizsi óvodával), a Gulliver Óvodával. Az elméleti képzés terén igyekszünk olyan tanári gárdával együttműködni, akik megfelelnek az egyetemi oktatás követelményeinek is, mert erre vonatkozóan szigorú előírások vannak. Oktatóink mellett fontos szerephez jutnak mentoraink is, akik a gyakorlati képzésben nyújtanak segítséget.

— Hogyan működik a gyakorlati képzés?

— A gyakorlati képzés nagyon sokrétű a tanítóképzésben. Egyfelől felkészítjük a hallgatókat a különböző tantárgyak tanítására, óvodai foglalkozások megtartására. Azonban ez még nem elég a felkészüléshez, hiszen a pedagógus számos más feladatot is ellát munkája során: nevel, adminisztratív ügyeket intéz, sok esetben napközis foglalkozásokat vezet, iskolán kívüli tevékenységeket szervez stb. Gyermekközpontú szemléletmódot szeretnénk átadni a diákoknak, hiszen minden gyermek más és más, és nagyon fontos, hogy pedagógusként megfelelően kezeljék ezt a másságot. Ennek érdekében arra neveljük a hallgatókat, hogy elfogadják a gyermekeket, legyenek empatikusak, kreatívan kezeljék a felmerülő konfliktusokat, ehhez pedig megfelelő módszereket, technikákat mutatunk be nekik. A képzés során hallgatóink különböző oktatási intézményekben, fejlesztő központokban is megfordultak. Működésünk során több speciális oktatási intézményt látogattunk meg, így lehetőséget teremtettünk arra, hogy a diákok megismerkedjenek autista, Down-szindrómás gyerekekkel, fiatalokkal, tapasztalatokat gyűjthettek a tanulási zavarokkal küzdő gyerekek fejlesztéséről.

Képzésünket színesíti a különböző alapítványokkal, egyesületekkel való együttműködésünk, illetve a városi kulturális események széles palettája.

— Van lehetőség alternatív módszerek bevezetésére a tanítóképzésben?

— A diákok sok alternatív oktatási módszerrel ismerkednek meg a képzés során: a Waldorf-oktatással, a Montessorival, a Freinet-tel, a Jenaplannal, Winkler Márta oktatási módszereivel. Szó esik az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumról, a budapesti Gyermekek Házáról, illetve más példaértékű intézményekről. Tervezzük, hogy látogatásokat is tegyünk hasonló intézményekben. Az elmúlt tizenkilenc év során volt már példa ilyen jellegű látogatásra. Kolozsváron több alternatív oktatási intézmény is működik, ezeket tanulmányi kirándulásokon tudjuk meglátogatni. A diákokkal megismertetjük ezeket a módszereket, irányzatokat, s ha lehetőségük lesz hasonló óvodákban vagy iskolákban elhelyezkedni, akkor további képzéseken fognak részt venni, ahol elmélyíthetik ez irányú tudásukat. Én úgy gondolom, hogy ezek a módszerek bevezethetők a hagyományos oktatásba is, és ennek gyakorlatát láthatjuk a tanítónők munkájában. A megváltozott társadalom igényli az oktatási módszerek változatosságát. Manapság a gyerekek sok információval érkeznek az iskolába, már nem a tanító az egyedüli, aki az információkat közli. Itt van a legnagyobb változás, ezért kell a módszereknek is átalakulni. A tanítónak az a szerepe, hogy segítsen ezeket az információkat szelektálni, rendszerezni, feldolgozni. A gyerekek nemcsak a tanítótól, hanem egymástól is tanulnak, ezáltal sokkal eredményesebbé válik a tanítás, sokszínűbb és hatékonyabb.

Szeretném megemlíteni ennek kapcsán az intézményünkben szervezett továbbképzéseket is, amelyeket gyakorló pedagógusok, óvodapedagógusok, tanítók és tanárok számára szervezünk a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével együttműködve.

— A pedagógusi pálya kezdi elveszíteni a népszerűségét. Azok, akik ma a tanítóképzőt választják, hivatásuknak tartják az oktatást, vagy egy lehetőségnek tekintik a továbbtanulásra?

— Én azt látom, hogy aki hozzánk jön, az hivatástudattal rendelkezik. Az idei elsőévesekkel történő beszélgetésen azt vettem észre, hogy nemcsak most végzett diákok jöttek, hanem olyanok is, akik egy vagy két éve érettségiztek. Előbb megpróbáltak más szakon tanulni, de mégis idejöttek, mert rájöttek, hogy ez érdekli őket. Az a közös bennük — és ez a legfontosabb —, hogy nagyon szeretnek a gyerekek közt lenni, a gyerekekkel foglalkozni. Ha ez a két kiindulópont megvan, nagyon könnyen rá lehet építeni az elméleti és a gyakorlati tudást.

— Van lehetőség arra, hogy új szakok induljanak a BBTE Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozatán?

— Mi nyitottak vagyunk, de ez nem tőlünk függ. A pedagógia terén egyre inkább szükség lenne fejlesztő pedagógusra, aki egyéni, differenciált módon tudna foglalkozni a különleges bánásmódot igénylő gyermekekkel. Ennek kellene megtalálni a keretét. Egyeztetésre is szükség lenne, hogy mit igényel a város, a megye. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével az intézmény szervez továbbképzéseket. Harmadik alkalommal sikerült Szatmárnémetiben megszervezni a Bolyai Nyári Akadémiát. Nagy volt az érdeklődés, nem csak Szatmár megyeiek jelentkeztek, jöttek Máramaros, Bihar és Szilágy megyéből is.

Elek György