Tragikus végű orvvadászat

Vaddisznó sebzett halálra egy juhászt, aki orvvadász is kellett legyen, ugyanis ez az állat csak akkor támad az emberre, ha megsebesítették — Tasnádorbón pedig nagyon sok az orvvadász.

Tasnádorbó határában, a legelőn találták meg vasárnap Piros A. juhász holttestét s nem messze tőle kutyája tetemét is — a helyszínelést követően a hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a szerencsétlen férfit vaddisznó támadta meg és sebezte halálra. S bár a környékbeli gazdáknak minden évben jelentős károkat okoznak a vaddisznók, eddig még nem volt példa rá, hogy emberre támadjanak — már csak azért sem, mert a vaddisznó (a többi vadhoz hasonlóan) alapvetően fél az embertől, s ha csak teheti, elkerüli. Két esetben „veszi csak a bátorságot”, hogy szembeforduljon vele: ha malackáit érzi veszélyben vagy ha megsebesítik, méghozzá olyan mértékben, hogy a menekülésre már sem ereje, sem esélye nincs — ilyen esetben szembefordul a baj vélt vagy valós okozójával, akit váratlanul és nagy vehemenciával megtámad, s maradék erejének felhasználásával megpróbál elpusztítani: agyarait „ellenfele” hasába vagy combjába vágja és fejét folyton rázva csontig ható, hosszú sebeket ejt. Ez történt Tasnádorbón is, ahol a férfi combi ütőerét tépte fel — de, mint azt Balogh Sándor vadásztársasági igazgató és vadász siet pontosítani: a szerencsétlenség akkor és ott kezdődhetett, amikor az áldozat orvvadászként támadt a vaddisznóra. „Sajnálatos, hogy tragédia történt és egy ember életét vesztette, de az igazsághoz tartozik az is, hogy Tasnádorbón „nemzeti sport” az orvvadászat. Ezért tenyésztenek és tartanak valóságos kutyafalkákat. Az természetes, hogy egy juhásznak a nyáj mellé szüksége van négy-öt vagy akár hat terelőkutyára is, de a 15–20 már igencsak túlzás. Ezekkel a kutyákkal hajtják ki a vadat az erdőből, bozótosból, és a legtöbbször lándzsákkal szurkálják agyon, amíg szerencsétlen pára ki nem leheli a lelkét… És ilyenkor fordulhat elő, hogy összeszedve maradék erejét elképzelhetetlen vehemenciával lendül támadásba. Épp a tragédia előtt alig két nappal voltunk Orbón vadorzásos eset miatt, már megszámolni sem tudom, hányadik alkalommal. Olyanra is volt példa, hogy a juhász meglátva bennünket hátrahagyta 200 juhát és elmenekült, mert a nyáj terelgetése mellett orvvadászgatott is. A rendőrséggel közösen is szoktunk akciókat tartani, de a vadásztársaság számára nehéz, szinte szélmalomharc az orvvadászatot felszámolni, a vadorzókat lefülelni. Már csak azért is, mert a vadászati törvény előírja ugyan, hogy a vadorzó ellen azonnal bűnügyi eljárás induljon, s az orvvadászatot komoly börtönévekkel büntetik, viszont a vadorzás tényét nagyon nehéz bizonyítani, konkrétan az elejtett állat (akár egyben, akár feldarabolva) náluk kell legyen a lebukás pillanatában ” — magyarázza.

Szabó Kinga Mária