Transzfogarasi út — avagy út a felhők fölé
A Havasalföldet Erdéllyel összekötő Transzfogarasi út hídjaival, vízeséseivel, felhőkbe burkolózó hegycsúcsaival a világ egyik legcsodálatosabb vidéke. Felfedezni és megismerni olyan utazás, amelynek minden kilométere kalanddal csábítja a látogatókat.
Az érintetlen természet szerelmesei megdöbbenve kérdezhetik, hogy ugyan mi lehet látványos és érdekes egy végtelennek tűnő, kígyóként tekeredő aszfaltcsíkban. A Transzfogarasi út mind a természet alkotta, mind a mesterségesen kialakított látnivalóival Románia legjeibe nyújt betekintést.
A Fogarasi-havasok központi részén áthaladó út összeköti észak-déli irányban Szeben (Sibiu) és Argeş megyét. Hosszúságával, építésének körülményeivel, valamint kanyargós szerpentinjeivel nemcsak Románia, de a világtörténelem lapjaiba is bevéste nevét.
Az alapötletet az 1968-as prágai tavasz adta, mely során a Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai (Románia kivételével) túlerővel lerohanták Prágát, és leverték a tüntetéseket. Románia akkori vezetője, Nicolae Ceauşescu attól tartott, hogy a szovjetek bármikor lerohanhatják Romániát is, és az ország nem állt készen a védekezésre. Bár a II. világháborút megelőzően is épültek a Déli-Kárpátokat átszelő utak, de ezek javarészt folyóvölgyeken keresztül futottak, így egy esetleges támadás során könnyedén megbéníthatták volna rajtuk a forgalmat. A Transzfogarasi utat elsősorban szállításra tervezték, de mint oly sok esetben, a megvalósítás messze túlnőtte az eredeti tervet.
Az út 1970 és 1974 között épült, javarészt katonák munkája révén. A 151 kilométer hosszú út egészen pontosan a Piteşti melletti Bascov falu után kezdődik, és a Kercisora (Cârţişoara) helység közelében lévő 1-es számú (Nagyszeben–Brassó) országúttal való találkozási pontnál ér véget. Az út legszebb része a szerpentinekkel tarkított, Fogarasi-havasokban kanyargó 91 kilométeres szakasz, a Vidraru-gáttól Kercisora helységig tart. Legmagasabb pontja 2042 méteren található, majd innen alagúton keresztül lehet átjutni a hegylánc főgerincén. Ezen a szakaszon összesen öt alagút, míg hídból és viaduktból nem kevesebb mint 578 található.
Az 1974. szeptember 20-ai hivatalos átadást követően több évig, egészen 1980-ig dolgoztak még az útburkolaton. A hegyvidéki viszonyok, a képzetlen munkaerő és a terepviszonyok alakítására felhasznált 6520 tonna dinamit rengeteg balesetet okozott. Hivatalos adatok szerint negyvenen, de a nem hivatalos becslések szerint több százan vesztették életüket.
Az aszfaltos útnak köszönhetően megnőtt a turizmus is. Az út olyannyira népszerűvé vált, hogy 2009-ben a BBC Top Gear című, autóversenyekről szóló tv-sorozata is forgatott róla. Jeremy Clarkson kijelentette, hogy „a legjobb autóút a világon”. 2014-ben a National Geographic magazin listavezető ajánlata volt őszi színeiben pompázva, illetve az út északi részét minden évben kerékpáros versenyekre is használják (része a Tour de Roumanie-nak, aminek keretében 22 km-t kell megtenni a Bâlea-tó körül).
Szeben irányából haladva az út elhalad az 1235 méter magasan lévő Bâlea-vízesés mellett. Sajnos az útról nem sokat látni a 60 méteres zuhatagból, így aki a vízesést akarja megcsodálni, vagy a 3800 méter hosszú drótkötélpályán működő felvonóból, vagy külön a vízeséshez vezető gyalogos túrán teheti meg.
Az úton továbbhaladva az ugyancsak Bâlea nevet viselő hegyi patak kísér egészen a vízesés tetejéhez. Ugyancsak itt található a leghosszabb romániai alagút is, a Capra–Bâlea-átjáró, amely 887 méter hosszú. A Fogarasi-havasok legnagyobb tengerszeme a Bâlea-gleccsertó, mely 2034 méter magasan fekszik, legnagyobb melysége 11 méter. S bár a tó gyönyörű, vize teljesen elszennyeződött.
A tó történetéhez szomorú esemény is kapcsolódik, mivel 1977 áprilisában lavina keletkezett a tófalon, és 23 embert sodort magával. Éppen a lavinaveszély, valamint a hegyomlás, földcsuszamlás, a ködös idő, valamint a havazás miatt minden évben novembertől júniusig le van zárva az út a forgalom előtt.
Ugyancsak itt található Románia 3 legmagasabb csúcsa: a Moldoveanu-, a Negoj- és a Nagy Vistea-csúcs, amelyek meghaladják a 2500 méteres magasságot.
Míg a tóig vezető s kanyarokban gazdag útszakaszt a magas, sziklás, ködbe és felhőkbe burkolózó hegycsúcsok jellemzik, a lefelé vezető oldal sokkal lankásabb és lombhullató fáinak köszönhetően színesebb. A tó mellett elhaladva egy alagúton át hagyjuk el Erdélyt és lépünk át Argeş megyébe. A hatalmas sziklafalak eltávolodnak az úttól, s helyébe csobogó patakok hangját hallani. Itt már juhnyájakkal is találkozhatunk. A Transzfogarasi út átvezet Románia legnagyobb víztározója, a Vidraru-tó mellett, valamint a Vidraru-gát tetején is. A tavat az Argeş folyó vizének felduzzasztásával hozták létre 1966-ban. Hossza 14 kilométer, és 900 hektár területet foglal magában. A gát 166 méter magas, 305 méter széles, és 465 millió köbméter vizet képes felfogni. Ez a vízgyűjtő önmagában megtermeli a paksi atomerőmű által fejlesztett áram 10%-át. Sajnálatos módon a vízgyűjtő is szomorú eseményhez kötődik, hiszen a tó felduzzasztásakor egy egész falu víz alá került.
Szintén az út mellett található az igazi Drakula-kastély is, illetve a Transzfogarasi úton juthatunk el a balladából ismeretes Manole mester által épített kolostorhoz.
Csodaszép és veszélyes — ezzel a két szóval tudnám röviden jellemezni az utat. Minden kanyarban, minden szakaszon más-más arcát mutatja. A hajnali köd vagy az eső után felszálló pára füstös paplant terít a csúcsokra, s azt a látszatot kelti az utazóban, mintha a felhők fölé vezetne az út. A mélységbe vonzó szakadékok s a sziklákon csörgedező víz teljes ellentétet képez az aszfaltos úttal, s így alkot utánozhatatlan látványt és disszonáns egyensúlyt. Bár volt lehetőségünk, hogy ne csupán átrobogjunk a végtelen kilométereken, mégis hiszem, hogy sok látnivaló kimaradt, amit csak akkor vesz igazán észre az ember, ha újra s újra visszatér.
Szöveg: Habarics Ilona
Képek: Habarics Zsolt
