Transzszilván délkörök

„Életforma lett: olvasni — és írni arról, amit olvastam” vallja az irodalomtörténészi munkásságát, az írást, a szó legigazabb értelmében szolgálatnak tekintő Máriás József.

Kézzel fogható formában, azaz nyomtatásban megjelent második könyvének bemutatójára érkezett Máriás József, és az esperesi hivatal tanácsterme ismét sajtókortörténeti momentumnak adott otthont, hiszen a kötetet Veres István mutatta be, a szerzővel pedig Elek György beszélgetett. Az egybegyűlteket Király Lajos esperes köszöntötte, a sziklára és a homokra épített vár történetével példázva a klasszikus és a gyorsolvasást. „Az olvasáshoz idő kell. Valamit olvasok, elgondolkodom rajta, újraolvasom — az irodalom olvasásából pedig sokkal többet tanultam a pszichológiáról, mint a szakkönyvekből.” – summázta.

Máriás József pedig nagy közvetítője az irodalomnak az olvasó felé, s hogy a majd' 400 oldalas Transzszilván délkörök című esszé-tanulmánykötete a kolozsvári Kriterion Kiadónál látott napvilágot, az nem csak rangot jelent, de azt is, hogy ezt az értékközvetítést a kiadó is fel- és elismerte, maga a kötet pedig nem csak olyan dolgokat mond el, amelyet tudnia kell(ene) minden magát műveltnek tartó embernek, de egyfajta keresztmetszete mindannak, amit a szerző elvégzett és végez, illetve megmutatja érdeklődésének fő csapásait – mutatott rá Veres István. „Célom volt olyan írásokat csoportosítani, amelyek Erdélyhez kötődnek, ami örök adóssága annak az embernek, aki itt élt, s bár testben nem, de lélekben itt van mindig.” – vallotta Máriás József, s valóban a kötet öt fejezetében szereplők elválaszthatatlanok, vagy ha úgy tetszik, kihagyhatatlanok az erdélyi irodalmi és közéletből. Legyen szó Németh László életművéről, „gondolatairól, amelyből élünk”, Kaffka Margitról, Bánffy Miklósról (a róla szóló tanulmány nem csak irodalomnépszerűsítő, de hatalmas irodalomtudási munka is), a „hűség és cselekvés embere” Kós Károlyról, a jelentős publiciszta és közéleti ember Tamási Áronról; Fábián Ernőről, akiről az erdélyi közélet szinte teljesen megfeledkezett vagy éppen arról a Sütő Andrásról, aki szintén kiesett az erdélyi ember köztudatából, pedig 1989 előtt ő volt az a mérce, akire feltekintettek — s a sor folytatódik Gúzs Imrével, Cseke Péterrel, Csoóri Sándorral, Dávid Gyulával, Bertha Zoltánnal. „Akárcsak mestere, Németh László, Máriás József is a nemzet egyfajta szellemi őre — fontos, referenciális szerzőkre és műveikre emlékezteti az olvasót, olyanokra akik nem kiestek, hanem valósággal kizuhantak a kánonból, a politikai okok miatt meghasonlott magyar irodalmi köztudatból.” – mondta hozzászólásában Kereskényi Sándor muzeológus.

Nem csak a Transzszilván délkörökben, de Magyar Elektronikus Könyvtárban megjelent hat kötetének minden írásában átsüt: Máriás József szívvel–lélekkel át szeretné adni másnak is az élményt, amely akkor éri, amikor valamit olvas — had részesüljön belőle más is. „Munkám indítója mindig egykori irodalomtanárom biztatása volt: értelmiségnek lenni nem csak egyetemi végzettséget jelent, hanem azon túl: adni valamit a könyvek által. A megszerettetést, a könyvek propagálását, az általuk nyújtott öröm megosztását mindig fontosnak tartottam; a kitekintés–látókörtágítás fontos volt újságíróként is. Aztán nyugdíjba vonulásomat követően életforma lett s mai napig az: ülni a könyvespolcokkal borított szoba sarkában, olvasni — és írni arról, amit olvastam. Beszűkült világ, mégis mérhetetlenül tág — hinni szeretném, hogy nem hiába cselekszem és örvendek, hogy 78 évesen ennyit megérhet az ember.” – vont egyfajta mérleget Máriás József.

 Szabó Kinga Mária