Tudományos konferencia Nagykárolyban

Nyelvészek, szociológusok, irodalmárok, néprajzosok által végzett kutatómunka eredményeiről tárgyalnak azon a tudományos konferencián, amit a szatmári svábok telepítésének 300. évfordulója alkalmából szerveznek Nagykárolyban november 23—24-én.

A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kirendeltsége és a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézete tudományos konferenciát rendez november 23—24-én a Károlyi-kastély konferenciatermében, a svábok szatmári betelepítésének 300. évfordulója alkalmából. A konferencia központi témája a sváb identitás és megerősítésének lehetőségei az ezredfordulón és azután. Végh Balázs Bélát, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem adjunktusát, a konferencia szervezőjét arról kérdeztük, hogy milyen fontosabb kérdésekre igyekszik választ adni ez a konferencia?

— Ennek a konferenciának a központi kérdése a svábok identitástudata, az azonosságtudat jelenlegi állapota, valamint jövőbeli megőrzésének feltételei — számolt be Végh Balázs Béla. — Mi a svábkérdésben egyértelműen tudományos kérdést látunk és nem politikai, érzelmi vagy etnikai kérdést, a kulturális antropológia tárgyköréhez tartozó vizsgálatok elvégzése s a terepmunka után az elméleti kérdést összevetjük a gyakorlatival. Szeretnénk alaposabban kielemezni ezt a témát, mert a szatmári sváb etnikumban egy nagyon érdekes és rendkívüli helyzetét látjuk az etnikai fennmaradásnak, az identitástudat megőrzésének, ami sajátos létformája egy olyan népcsoportnak, mely kultúrát váltott: a sváb kultúrát felcserélte a magyar kultúrára úgy, hogy közben megtartotta a sváb identitást. A miskolci egyetem kutatóival együttműködve jártuk körül ezt a kérdést, megvitattuk tapasztalatainkat, most pedig úgy gondoljuk, eljött az ideje annak, hogy ezeket a következtetéseket a nagyvilág elé tárjuk.

Kutatási eredmények

A konkrét eredménye ezeknek a kutatásoknak az, hogy könyveket adtunk ki, filmeket készítettünk, melyekben bemutatjuk a sváb lakosságot, a velük együtt élő nemzetiségekkel kialakult viszonyát, és főként azt, hogy miként ítélik meg mások a sváb etnikumot. A néprajzi és folklórjelenségek feltérképezése különböző területeken tevékenykedő szakemberek bevonásával történt, voltak köztük nyelvészek, szociológusok, irodalmárok, néprajzosok egyaránt. Ezek munkájának tudományos hozadéka az, hogy van esély arra, hogy ez a népcsoport továbbra is fennmaradjon, ehhez viszont erősíteni kell az identitását, attól függetlenül, hogy ez magyarul vagy más nyelven történik. Ha ez a népcsoport beolvad, vagy teljesen eltűnik, szegényebbek leszünk, mert minden népcsoport eltűnése egy kulturális közegből veszteséget jelent. Mi, erdélyi magyarok ezt nagyon jól tudjuk, mert a szórványokban nekünk is kerülnek hasonló helyzetbe nemzettársaink.

Elek György