Túlbürokratizált kirándulások

Túlzásnak tartják a pedagógusok az osztálykirándulások szervezésére vonatkozó szigorításokat. Felesleges munkával terhelik meg a tanárokat — állítják a portálunk által megkérdezettek.

„Dicsérni tudom azokat a pedagógusokat, akik még mindig tudnak lelkesedni, és kirándulásokat szerveznek a gyerekek számára — nyilatkozta lapunknak Szász Piroska Szatmár megyei helyettes főtanfelügyelő, akinek véleményét az oktatásügyi minisztérium osztálykirándulások szervezésére vonatkozó új szabályzata kapcsán kértük ki. — A kirándulások amúgy is rengeteg rizikóval járnak, sokszor nem egyszerű mindent összehangolni, most viszont a szaktárca rengeteg pluszmunkával is megterhelte őket.” A tanügyminisztérium februárban publikált rendelete értelmében a gyerekek táboroztatására vagy kirándulások szervezésére vállalkozó pedagógusok egy dossziét kell hogy összeállítsanak az indulás előtt egy hónappal, melyet jóvá kell hogy hagyassanak mind az oktatási intézmény vezetőségével, mind a megyei tanfelügyelőséggel. Ennek tartalmaznia kell a részt vevő gyerekek, valamint ezek szüleinek nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy tudomásul vették a szabályokat, illetve hogy szándékoznak részt is venni az utazáson. A diákok esetén orvosi igazolás is kell, melyből kiderül, hogy egészségi állapotuk lehetővé teszi a részvételt. Mindemellett kötelező többféle irat beszerzése a szállítást végző vállalattól, valamint attól a cégtől, melynél elszállásolni és étkeztetni kívánják a gyerekeket. Minden 10 diák mellé kell biztosítani egy felügyelő tanárt, a csapattal pedig kell utaznia egy olyan személynek is, aki elsősegélyt tud nyújtani szükség esetén, amennyiben ezt a szállító vállalat nem biztosítja. Több általunk megkérdezett pedagógus egybehangzó véleménye szerint a tanügyminisztérium indokolatlanul vezette be a szigorítások többségét, mely azt eredményezheti, hogy a tanárok alaposan meggondolják, hogy belevágjanak-e kirándulás-szervezésbe. Rámutattak: az ilyesmire vállalkozók egyébként is önkéntes munkában, a szabadidejükből áldozva tettek azért, hogy a gyerekeknek lehetőségük legyen világot látni. Úgy vélekedtek, hogy inkább elismernie illene a szaktárcának a lelkes tanárok erőfeszítéseit, nem pedig akadályozni őket az amúgy sem egyszerű kirándulási, illetve táborszervezési munkában. „Hozzászoktam ahhoz, hogy a Bukarestből jövő rendeletek csak akadályoznak minket — dohogott egy tanár, aki korábban gyakran vitte kirándulni osztályát. — A gyerekeket viszont sajnálom. Szerintem nagyon kevesen vállalják ezt a pluszkínlódást amellett, hogy összegyűjtik, sokszor térdig lejárva a lábukat szponzorok után, az utazáshoz szükséges pénzt.”

Babos Krisztina