Türelmesebben közlekedjünk - és mindig legyen nálunk víz!
A hőség és tűző napsütés megviseli szervezetünket, sokkal türelmetlenebbek, figyelmetlenebbek és agresszívebbek vagyunk a közlekedésben — és sokkal gyorsabban kiszáradunk.
A berobbant kánikula — fokozott légköri instabilitással, felhőszakadásokkal, szinte trópusokat idéző páratartalommal fűszerezve — alaposan próbára teszi a közlekedőket. Függetlenül attól, hogy gyalog, két vagy négy keréken járják a város utcáit, aszalódnak a jelzőlámpák előtti sorokban, a nagy meleg két legnegatívabb hatása (tompulnak a reflexek és megnő a reakcióidő) mindenkit érint. Ilyenkor sokkal stresszesebbek és türelmetlenebbek vagyunk, amit az is fokoz, hogy a közlekedés többi résztvevője is gyakrabban hibázik, emelve a hőség miatt amúgy is ingadozó vérnyomásunkat — ehhez még sok esetben hozzájárul a meleggel járó alvászavar miatti fáradtság, tompultság és a teljesítőképesség csökkenése is. Saját és mások biztonsága érdekében tartsuk szem előtt: nyáron a közlekedés, a vezetés is más.
Köztudott, hogy a hőségben való mindenfajta közlekedés és autóvezetés stresszt okoz, a szív gyorsabban ver, az izzadás és az idegesség fokozódik — emiatt szinte mindenki agresszívebb —, csökken a koncentrálóképesség, nő a reakcióidő s ezzel együtt a balesetek száma is. A meleg (27 fok körüli) és kánikulai napokon megfigyelhető, ahogy egész egyszerűen többször elbambulnak a gyalogosok és a sofőrök: az ember izzad, a saját verítéke folyik a szemébe, amitől néha alig lát, minden baja van, próbálja magát valahogyan legyezni/hűteni, és nem veszi észre, hogy valahonnan hirtelen előkerül egy jármű vagy biciklis, gyalogos, netán gördeszkás — és elég, ha csak fél másodperccel lassul a sofőrök reakcióideje, mert például a 60-nal haladó autó fél másodperc alatt majdnem tíz métert meg tud tenni —, és az nagyon komoly balesetekhez vezethet. Elcsépelt, de nagyon fontos tanács: mindig legyen nálunk víz, amivel pótolni tudjuk az izzadás során elvesztett folyadékmennyiséget, hiszen a folyadékhiány miatt a látás is homályosabbá válhat, a fejfájásról már nem is szólva — és ne várjuk meg, amíg szomjasak leszünk, ugyanis ez a szervezet hiányjelzésének egyik utolsó fokozata; mikor szomjúságot érzünk akkorra szervezetünk már nagyon sok folyadékot veszített.
Azáltal, hogy az autót is felkészítjük a melegre, a mi közérzetünk is jobb lesz — szakértők szerint ugyanis egy túlmelegedett autó vezetésével hasonló kockázatot vállalunk, mint ha ittasan ülnénk a volán mögé, ezért szenteljünk kiemelt figyelmet a városi közlekedésben is az autó szellőztetésére-hűtésére. Persze nem az a megoldás (bár rengetegen ezt alkalmazzák), hogy a kocsiban 18 fokra legyen lehűtve a hőmérséklet, miközben kint 32–33 fok tombol, hiszen az egyáltalán nem egészséges, ráadásul a nagy hőmérséklet-különbség fokozottan veszélyes azok számára, akik gyakran szállnak ki-be az autóba, és így egyfolytában liftezik a szervezetük az extrém forróság és a „jéghideg” között. Az örök szabály szerint 5, legtöbb 10 fokkal szabad csökkenteni a benti hőmérsékletet a kintihez képest — és klíma ide vagy oda, indulás előtt először szellőztessük át az utasteret, és csak utána indítsuk be a járművet, mert a friss levegő is sokat számít (főleg, ha a klímaberendezés már jó ideje nem volt kitisztítva, s telítődött porral, szennyeződésekkel). S ha parkolás közben az autó elviselhetetlenül felmelegedett, várjunk egy kicsit az indulással — nyissunk ki minden ajtót, hogy a megrekedt hőség távozzon; ha pedig hosszabb időre kell megállnunk a tűző napon, akkor mindenféleképpen tegyünk valamit a szélvédő elé, illetve takarjuk le a kormányt, mert annyira felhevülhet, hogy kezünket is megégetheti. A hosszú útra indulóknál kötelező alapszabály, hogy átlagosan 3 óránként iktassanak be párperces pihenőt, lehetőleg árnyékos helyen — ilyenkor mindenképp szálljanak ki az autóból és szellőztessék is át azt, a motor is tud hűlni, magukat pedig frissítsék fel akár egy nagy pohár vízzel, akár egy csésze meleg teával. Nyaralószezon lévén egyre több család kerekedik fel s indul a vakációzás több száz kilométerre lévő helyszíne felé — gondoskodjanak róla, hogy a hosszú út alatt legyen elfoglaltságuk a gyermekeknek (képeskönyv, játék); egyrészt, hogy számukra is gyorsabban teljen az idő, másrészt, hogy unalmukat ne a vezetésre koncentráló szülő nyaggatásával (stresszelésével) űzzék el.
Szabó Kinga Mária
