Túrterebes 800 éves — választások előtti gondolatok

Immár 800 éves az először 1216-ban említett Túrterebes. A település neve tulajdonképpen a mikolai határjárás kapcsán merül fel, amikor ezt a Terebessel is határos területet a király hű alattvalójának, Merle grófnak ajándékozta.

A honfoglalás utáni időszakban a magyarság kelet felé terjeszkedett, s alkalmas terepnek tartotta a Túr mentén elterülő, fában, vadban, halban bővelkedő földet a letelepedéshez. Számos oka lehetett ennek a döntésnek, hiszen a folyóvizek nagyszerűen pótolták a télvíz idején járhatatlan utakat. A falu nevéből az is kiolvasható, hogy ezen a helyen már létezhetett egyfajta település, valamint a kedvező környezet, a menedéket is biztosító rengeteg, s a közeli dombvidék mind-mind előnyös feltételeket biztosítottak egy életképes település létrehozásához.

Az 1241-es tatárjárás megtörte a csírájából alig kibontakozó település fejlődését. Az okmányok tanúsága szerint Terebes már csak lakatlan föld, majd az 1300-as évek elején ismét benépesüléséről olvashatunk.

A szomszédos régióban létrejött számos Terebestől való megkülönböztetés végett a későbbi századokban felveszi a Túr előnevet, melyet hivatalosan és kizárólagosan 1920-ig tart meg.

A kezdeteket leszámítva a falu kegyura 1399-től a 20. századi Magyarország politikai és gazdasági életében is olykor nagy befolyással rendelkező Perényi család volt.

Az általuk épített szerény méretű, de stílusában figyelemre méltó, a közelmúltban felújított kastély ma is a település egyik legfőbb látnivalója.

Túrterebest égetőtégelynek vagy a népek kohójának is nevezzük, mivel az évszázadok során a svábok által létrehozott településcsírát a magyarság végig megtartotta, de befogadta és megtűrte az olykor nagyobb számban is betelepülő idegen etnikumokat.

Ezek között elsősorban a svábokat és a ruténeket (ruszinok) említeném meg, de több száz főre emelkedett a teljesen eltűnt zsidó népesség vagy a napjainkban rohamosan növekvő roma lakosság.

A felekezetek természetszerűen tükrözik az etnikumok diktálta különbségeket. Így az ősi magyar lakosság a református, a svábok a római katolikus, míg a rutének a görögkatolikus vallást követik. Mindegyik felekezet külön-külön templommal, közös ravatalozóval, több kápolnával és kegyhellyel rendelkezik.

A községhez a központ szerepét betöltő Túrterebes mellett még két kisebb település is tartozik. Ezek közül a Túrterebesi Szőlőhegy a falu „szőlőhegye”, míg Kisterebes 1920 után jött létre.

A középkorban már-már mezővárosi kereteket is kitöltő település fejlődése a 20. században megtorpant, s a népi demokrácia idején nagyméretű gazdasági és kulturális hanyatlásnak volt kitéve. A legnagyobb veszteséget ebben az időben az emberek mentalitásában jelentkező negatív irányba való eltolódás, valamint a népesség nagyméretű csökkenése jelentette.

Az 1989-ben bekövetkezett változás sem valósította meg a hozzá fűzött reményeket. Történtek ugyan pozitív változások a település fejlődésében, de még mindig nagyon sok hiányosságot kell felszámolni, hogy a lakosság biztonságban és kényelemben élhesse mindennapjait. Az olykor retrográd vagy agresszív felfogás mellett nagyon aggasztó a falu elöregedése is. Nagyon sok az idős, a rokkant, és nagy a munkakerülők száma.

Munkahelyek tekintetében talán még rosszabb a helyzet, így a munkaképes lakosság külföldön, elsősorban Németországban keresi boldogulását.

A jövőben szükség lenne jól meghatározott célok megfogalmazására, s ezek maradéktalan megvalósítására. A célok meghatározása könnyebb feladatnak számít, de ezeknek a gyakorlatba ültetése sokszor felülmúlja a helyi erőket és lehetőségeket.

Az egykor sokat idézett Váci Mihály gondolatait is beleszőve most úgy gondoljuk, hogy az vállalja az irányítást és vezetést, aki tud, s főleg az, aki mer.

Elek Imre