Úgy ad, hogy vesz

Ismerős ez a mondás, sokszor használják az élet minden területén olyan emberekre vonatkozóan, akik egyik kezükkel adnak, a másikkal pedig elvesznek. Minden betűje érvényes ennek a mondásnak a román kormányra, amely sokat ígért, de a kevésnél is kevesebbet ad, azt is úgy, hogy valahonnan elvesz. Köztudott, hogy az állami bevételek nagy része az adókból és az illetékekből származik, nem véletlen, hogy amikor üresedni látszik az államkassza, ezeket emelik meg. Vagyis: ha valamit adni akar a kormány a lakosságnak (fejlesztések, béremelések stb.), azt úgy teszi, hogy valamilyen módon előbb kiveszi az emberek zsebéből, majd annak egy részét visszaadja. Úgy tűnik, mintha kapott volna valamit az ember, de amikor elkezd számolni, rájön, hogy kevesebb van a zsebében, de többet kell fizetni élelemért, szolgáltatásokért, energiáért… Az ország lakosságának nagyobb része minimálbérért dolgozik, függetlenül attól, hogy milyen munkát végez, és hetente hány órát dolgozik. A munkaadók amiatt panaszkodnak, hogy egyre több terhet ró rájuk a kormány, és ilyen feltételekkel még a minimálbér kifizetése is gondot okoz. Az alkalmazottak amiatt panaszkodnak, hogy minimálbérből nem lehet megélni, gyereket nevelni és iskoláztatni. A munkaadók ezt rendszeresen tapasztalják, mert semmilyen területen nem találnak szakembereket, és ez rég nem amiatt van, mert a szakemberek elhagyják az országot, hanem azért, mert a képzések körül van komoly hiányosság. A cégek versengenek ugyan a jó szakemberekért, akiket kénytelenek megfizetni, mert ettől függ a létük. Az ország gazdasága is attól függ, hogy minél több erős vállalkozás működjön, hogy azok alkalmazottai minél több fizetést kapjanak, amit az országban költenek el. Azzal, hogy a kormány egyik kezével ad, a másikkal pedig elvesz, nem erősíti a gazdasági helyzetet, főként úgy, hogy az aktív termelőktől vesz el, hogy azt odaadja a közalkalmazottaknak, a belügyminisztériumi dolgozóknak és azoknak, akik „viszik a pénzt, és nem hozzák”.

Jó céget csak jól megfizetett alkalmazottakkal lehet működtetni. Ez határozza meg az államkassza forgalmát, de még ez sem garantálja az ország gazdasági jólétét, ha a kormány nem vezet jó államháztartást. A mindenkori kormányok bizonyára jól tudják ezt, de valamiért nem érdekük, hogy jó lépéseket tegyenek, hisz ez a legbiztosabb módja a hatalom megtartásának. A változás, a változtatás kulcsa a munkavállalók kezében van, akik ki kell mondják, meg kell mutassák, hogy a szabad versenyben is a munkás kéz és ész a meghatározó.