„Úgy éreztem, hogy idegen nekem ez a város”

Nagyon kikívánkozik belőlem, hogy megírjam észrevételeimet a városnappal kapcsolatban. Csak úgy mellékesen: ez egy város! Én itt születtem, de péntek este itt én úgy éreztem, hogy idegen nekem ez a város, és nem hiszem, hogy csak a koromnak köszönhetően. A nyitóhangverseny el volt bagatellizálva, se a zenének, se a művészeknek kijáró tisztelet nem volt megadva legalább azzal, hogy csendben végighallgathassuk. De nem is erről szól ez, hisz' tonnaszámra sült a lacipecsenye, dőlt az ital — nem hinném hogy ilyen igénytelen lett a mi városunk. Rövid szeretnék lenni: Nagybányán is kulturális hét volt. A hétfő estét — rokoni meghívásra — ott töltöttük, a csodásan felújított régi főtéren a craiovai filharmónia zenekara koncertezett, a szintén felújított (és nem tönkretett) István Szálló előtt hatalmas (ugyan nem túl esztétikus, de most divatos) vastraverzes mobil színpad, a téren több száz, senki szemét és nemzeti érzését nem bántó zöld szék. És a jó bányaiak csendben élvezték a zenét, közben a téren minden kávézóban, kis vendéglőben a város polgárai beszélgettek, és a koncert után, amikor a szépen kivilágított tér továbbra is népes maradt, nem üvöltött minden sarokból valami nem odaillő muzsika. A kellemes élmény csak fokozódott, amikor átsétáltunk a Cinterembe, ahol az István torony aljában befejeződött az ásatás — csoda, amit ott talál az ember, ajánlani szeretném, nézze meg mindenki, hisz' itt van a szomszédunkban és lehet okulni. Mit is lehet egy rátermett városvezetésnek, ha jól él a lehetőségeivel, városából teremtenie. Így aztán pályázhat is az Európa Kulturális Fővárosa címre, hisz' még az is megtörtént, hogy a román és latin felirat mellett magyarul is feltüntettek mindent, mert ilyen szép latin szöveget találtak például a Szent Márton templom alapjainak feltárásánál magyarra is lefordítva: Ahol testét vitték, virágba borult a mező. Hogy semmi sem lehet tökéletes, azt tudjuk. Itt is volt alkalmunk hallani ahogy egy hölgy kérdezi „Ce religie au avut maghiarii?” — nahát, ha csak voltak, akkor igaz is, hogy egyetemre sincs szükségük. Többek között a mi Erdődünkön se kell magyarul és hitelesen kiírni semmit. De remélünk!

Nagy Julianna