Úgy kell élni, ahogy Jézus élt

Vasárnap a szatmárnémeti római katolikus Székesegyházban Nm. és Ft. Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke celebrált szentmisét Urunk megkeresztelkedése ünnepén.

Jézus ezen a napon felvette a bűnbánat keresztségét a Jordán–folyónál — hangsúlyozta a püspök. Pedig neki nem volt bűne, neki nem kellett semmit megbánnia, mégis beállt a bűnösök közé. Nagy vigasztalás és nagy bátorítás ez számunkra, mert ha Jézus velünk van, akkor a bűneink sem képesek minket tönkretenni, lenyomni, mert Jézussal együtt mi is fel tudunk emelkedni, az ő kegyelmével van szabadulás a bűntől. Jézus megkeresztelésével még nem a keresztség szentségéről beszélünk, azt Jézus rendeli el, a megváltás ekkor még csak remény, amit minden szentmisében ünnepelünk. Minden szentmisében újra és újra átéljük, hogy mi Isten gyermekei vagyunk és a Mennyei Atya boldog asztalközösségében lehetünk. És minden szentmisében megvan a lehetőség, hogy Isten méltóvá tegyen bennünket erre az asztalközösségre — hangzott az igei üzenet.

Mi az igazság?

Szentbeszédében a püspök kiemelte, hogy a mai ünnepnek még egy kicsit karácsonyi a hangulata, de a mai ünneppel a harmincéves Jézus kilép a világba, kilép az emberek közé és elkezdi azt a munkát, amelyet az Atya rá bízott, amiért Ő megtestesült emberként közénk jött, hogy elvégezze a megváltás művét és elkezdje tanítani az embereket.

Keresztelő János már jó ideje hirdeti a bűnbánat keresztségét. Az, akiről ő azt mondta, hogy majd tűzzel fog keresztelni, beáll azok közé, akiket ő úgy fenyegetett meg, hogy viperák fajzatai. Jézus közösséget vállal ezekkel az emberekkel. Az önátadás évében arról van szó, hogy menjünk a dolgok mögé, evezzünk a mélyre, nézzük meg, mit akar mondani az én számomra, az életem számára Isten az ő evangéliumi üzenetével, mert nagyon fontos az az üzenet, amit közölni szeretne velem. Ezért fontos, hogy azt engedjük be a lelkünkbe, hogy nyissuk ki azt a kaput, azt az ajtót, hogy az isteni üzenet megérintsen ott belül. Jézus vállalja a közösséget a bűnösökkel. Akkora erőt ad ez számunkra, hogy megerősít minket, nem kell szégyellni azt, hogy bűnösök vagyunk, nem ez a szégyen, a szégyen megmaradni a bűnben. A szégyen az, amikor letagadom a bűnömet és mindenképpen igazolni akarom azt, hogy én ilyet tettem volna. Jézus beáll a viperák fajzatai közé. Nincs jogunk senkit elítélni, mert ha elítélnénk egyet is a bűnösök közül, Jézust ítélnénk el, aki beállt a bűnösök közé és sorsközösséget vállalt azokkal, pedig nem követett el bűnt. Keresztelő János nagyon jól tudta, hogy Jézus az, akit Isten a világra küldött. Amikor János azt mondta: Nem vagyok méltó, Jézus figyelmeztetett: Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos. Mi az, hogy igazságos? Az igazság nem az, amit én annak érzek. A keresztény ember mindennap elimádkozza, hogy: „Legyen meg a te akaratod!” Akkor is, ha üldöznek, bántalmaznak? Az igazság nem más, mint mindenkinek megadni azt, ami kijár. Mi sokszor nem az igazságosság szerint gondolkodunk. Nem aszerint, hogy legyen meg Isten akarata, hanem próbáljuk felépíteni a magunk igazát, a magunk világát, és még Istennek se hagyjuk, hogy beleszóljon. El kell fogadni, hogy Isten jobban tudja mint mi. Isten előtt mindenki egyenlő, aki az igazságot cselekszi. Jézus az igazság, Isten az igazság, Jézus világosan megmondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”.

Elek György