Új házban imádkozhatnak

Két hét alatt önerőből rendbe tették az imaház előcsarnokát, keresik a megoldásokat a Talmud Tora, de a nagyzsinagóga felújítására is, kóser konyha beindítását, valamint az aktív közösségi és társadalmi élet „visszaállítását” is tervezik a Szatmárnémeti Zsidó Hitközségen belül.

A zsidó hitközség tagjai bő két hét alatt és teljesen önerőből tették rendben a Kiszsinagógaként is emlegetett Talmud Tora imaház előcsarnokát és alakították át imateremmé, melyben ma délelőtt tartják az első alkalmat. Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy lemondtak volna az imaház felújításáról, melyre határon átnyúló pályázat keretében szeretnének finanszírozást találni, de kóser-konyha beindítását is tervezik, akárcsak a héber nyelvtanfolyamokét és szeretnék „visszahozni” az egykori aktívan pezsgő közösségi és társadalmi életet is.

A világban nyitott szemmel járók is elég keveset tudnak a Szatmárnémeti Zsidó Hitközségről — szinte csak a holokausztmegemlékezések, valamint a hanuka ünnepe s egy-egy jól sikerült, a nagyzsinagógában otthont kapó koncert kapcsán említődnek; a hitközség közössége pedig rendszerint „maroknyiként” van említve, pedig a jelenlegi 129 bejegyzett taggal az ország negyedik legnagyobb közösségének számít (az első a 600 tagot számláló nagyváradi). Ám az elmúlt hetekben-hónapokban a kívülállók számára is érzékelhető változások történtek és történnek a hitközség háza táján — például decemberben a vidám hanukai ünnepség, amikor az ünneplők a Várdomb (Decebal) utcában a Share Tora és Talmud Tora épületei között álló szabadtéri menóra körül táncoltak vidáman a hanukai dallamokra, a járókelők meglepett mosolyai közepette; de ugyanilyen meglepett pillantások kísérték a kiszsinagógaként is emlegetett Talmud Tora Imaház épületének külső részén zajló vakolási-festési munkálatokat is az elmúlt hetekben. „Szükségünk van egy imateremre, és bár az imaház tetőszerkezetének rendbetételére 50 000 eurót fordítottak, beázik, átnedvesedik a mennyezet, ezért úgy döntöttünk, annak előcsarnokát tesszük rendbe és alakítjuk ki imateremmé” — magyarázza Beşa Adrian hitközségi elnök, aki november közepén, rendkívüli tisztújító közgyűlésen vette át a stafétát a tisztséget tizennégy éven át betöltő Décsei Miklóstól.

„Körülbelül két hete kezdtük el a rendbetételt, a munkálatokat szinte teljes egészében mi végeztük, a vakolás, festés mellett kialakítottunk egy 'múzeumszekrényt' is, amelyben régi Tórát, sófárt (kürt módjára megszólaltatott kosszarv), menórát (hétágú gyertyatartó) és hímzett kipát (férfiak által viselt sapka) 'állítunk ki', és igyekeztünk is mielőbb befejezni a felújítást, hiszen február 28-án van a purim ünnepe, amikor a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekülésére és Eszter királyné bátor tettére emlékezünk. De az imaterem nemcsak a nagy ünnepek, hanem a szombatok megünneplésének helyszíne is lesz, és nem mellesleg: van egy hely, ahol 'vendégül láthatjuk' a más közösségekből érkező csoportokat” — mondja Beşa. S ha már az épületben dolgoztak, természetesen az imaház nagytermében is „rendet raktak kicsit”, felfrissítették a hímzett kárpitokat, terítőket, előszedték a padokból a régi, megvetemedett könyveket (sajnos több is annyira tönkrement, megpenészedett, hogy el kell majd égetni — ugyanis semmit nem dobnak ki, hanem a hagyományoknak megfelelően ami már használhatatlan, azt megsemmisítik). A nagyterem a beázás nyomaival tarkított mennyezet és falak ellenére is különlegesen szép — de mindenképp megérett egy nagyszabású felújításra, amelynek lehetősége, úgy tűnik, körvonalazódik is egy határon átnyúló pályázat keretében: az összesen 1 millió eurónyi összeget egy kárpátaljai zsidó hitközséggel közösen hívnák le, a Szatmárnémetinek jutó 500 000 euróból pedig teljesen rendbe lehet hozni. „Sajnos a nagyzsinagógával sokkal rosszabb a helyzet — igaz, hogy Románia legnagyobb és legszebb zsinagógáinak egyike, de épp ez a belső szépsége és a falfestmények gazdagsága nehezíti a felújítást, ugyanis ezek szakszerű és hiteles restaurálása rendkívül időigényes és rendkívül költséges is. Persze ez messze nem jelenti azt, hogy nem gondolkodunk a rendbetételén; keressük a megoldásokat, és többek között egyik megoldás lehetne (és ezért is javasoltam Pataki Csaba tanácselnöknek) egy partnerségi szerződés a megyei tanáccsal: átadjuk nekik könyvtárnak és kulturális előadóteremnek a felújítás fejében. Amúgy ezzel az ötlettel nem találtuk fel a spanyol viaszt, hiszen több helyen is megvalósult már hasonló, de mint mondtam: ez csak egy lehetőség” — magyarázza, hozzátéve: nincs „elfelejtve” a szintén különleges szépségű és szintén nagyon rossz állapotban lévő nagykárolyi zsinagóga sem, mint ahogy a megye területén lévő 126, zömében sajnos nagyon elhanyagolt zsidó temető sem.

„Tíz-tizenöt éve nem voltak tisztességesen rendbe téve, van, ahol már alig látszanak a sírkövek, annyira benőtték őket a bokrok. A szatmárnémeti temetők, 'az élők házai' szerencsére rendben vannak — persze rendbetételre ott is szükség van —, s nem mellékesen az ortodox temető jelentős kegyhely is, itt található több híres rabbi és csodarabbi kriptája is, amelyekhez rengeteg zarándok érkezik, főleg külföldről, ezért arra gondoltunk, hogy bevezetjük majd egy jelképes összegű látogatói pénz fizetését, amelyet a temető gondozására fordítunk” — vázolja a jövőbeli terveket, amelyek természetesen nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő felé is fordulnak, hiszen a hitközség székhelyének épületében kóser konyhát akarnak kialakítani, melyre meg is van a szakképzett ember. Héber nyelvtanfolyamot indítanak elsősorban a tagoknak, de nem csak számukra, s különös figyelmet fordítanak a hagyományok megismertetésére is. „Amikor én kisfiú voltam, nagyon aktív közösségi és társadalmi élet zajlott a hitközségen belül — ezt szeretném visszahozni, felrázni, annál is inkább, hogy ünnepeink ne csak vallási ünnepek legyenek, de ismerjük meg a történelmi hátterüket is; s ne csak ünnepekkor találkozzunk, beszélgessünk, hanem a lehető legtöbb alkalommal” — magyarázza Adrian Beşa.

Szabó Kinga Mária