Újabb szemfényvesztés Pannónia-ügyben?

Tudtuk, hogy a külsejénél is sokkal lehangolóbb, katasztrofális állapotban van a Dacia (Pannónia) Szálló belseje — erről tanúskodtak a néhány hónapja nyilvánosságra került exkluzív felvételek is. Ilyés Gyula volt polgármester készítette őket, megkondítva a vészharangot a szálloda ügyében. Legújabban a prefektúra, a polgármesteri hivatal, a rendőrség és a megyei műemlékvédelmi hatóság vezetői ültek össze, hogy megoldást találjanak a problémára. Jellemző, hogy az első találkozóra a szálloda tulajdonosa el se jött.

Nem történt semmi a szálloda megmentésére akkor sem, amikor a kultuszminisztérium bársonyszékében magyar ember ült. Akkor mit várunk most? Közben csak úgy röpködnek a tízmillió eurók, hogy mennyibe került az épület (persze ezt csak az eladók — jól tudjuk, hogy kik azok — és a vásárló tudja pontosan), mennyibe a felújítás, mennyibe egy új szálloda felépítése, mennyit kér a tulajdonos (de még gondolkozik rajta, hogy egyáltalán eladja…). Az, hogy a város saját pénzéből megvegye, állítólag kizárt, anyagiak hiányában. Most a hatóságok arra akarják kötelezni a tulajdonost, hogy konzerválja a jelenlegi állapotot a további rosszabbodás megelőzésére. Ez igen, ez már valami…

A Szatmár megyei és városi hatóságokban megvan a jóindulat (reméljük), de ez nem elég a szállót érintő gondok megoldásához. A szakértők szerint most már mindamellett, hogy elhanyagolt kinézetével rontja a városképet, kezd veszélyessé is válni. A magyar szecessziós építkezés eme remekművén felújítás címén kezdtek el dolgozni (hogy hogyan, látszik a mellékelt felvételen), de két éve a munka abbamaradt: a tető beázik, a nyílászárókat kivették. Valószínűleg a következő télen kidőlnek a falak is…

Mint ismert, a szállót a rendszerváltás után a megyei turisztikai vállalat munkatársai privatizálták, majd tulajdonoscsere következett, utóbbiak pedig eladták a mai tulajdonosnak. Vannak vélemények, hogy a szállodának nem magánkézbe kellett volna kerülnie, hanem a város tulajdonába, mivel ezt közpénzekből építették több mint száz évvel ezelőtt.

Ismerősöm magyarázza: aki egy szép, európai színvonalon felújított és pontra tett városra kíváncsi, az menjen el Aradra, kellemes meglepetésben lesz része. Közben a tévében is minden adón sugározzák azt a reklámfilmecskét, amivel az aradi korszerűsítésekre hívják fel a figyelmet. Most tessenek figyelni: európai pénzeken. Tehát: ha Aradon lehet várost felújítani brüsszeli alapokból, akkor nálunk miért nem? A választ a kérdésre valószínűleg mindnyájan tudjuk…

Stahl István