×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
11 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Programajánló

Újabb tárlattal jelentkezik Muhi Sándor

2017.04.18 - 14:38
Megosztás:
Újabb tárlattal jelentkezik Muhi Sándor

Április 19-én, szerdán 17 órakor a szatmárnémeti új központi Galériában kerül sor Muhi Sándor Ágak-bogak, emberek című tárlatának a megnyitójára. A mostani tárlat arról szól, hogy bárhol éljünk, a természet szerves, elidegeníthetetlen részei vagyunk.

A hagyományos megnyitó ezúttal elmarad, helyette az alkotó mond románul és magyarul néhány mondatot az évek óta zajló kísérleteiről, illetve a mostani tárlatról. Közvetlenül utána a belső teremben vetítést tart az előző kiállításai anyagából, hogy az érdeklődők összképet kaphassanak arról, ami őt már elég régóta folyamatosan foglalkoztatja.

Muhi 2010-ben döntött úgy, hogy alapvetően megváltoztatja a kifejezésmódját. Nem egy apró, esetleges kiruccanásról van szó, hiszen az eltelt időszakban négy sorozatot, több mint 120 képet készített.

Az új közlésmód és a harmadik évezredi kommunikációs forradalom, váltás számos formai átalakítást igényelt. Ennek az igénynek próbált eleget tenni az utóbbi években. Az első az, hogy összefüggő, egységes mondanivalójú tárlatokat, sorozatokat készít, amelyeknek pontosan körvonalazott, átgondolt üzenetük van. Meggyőződése, hogy 25–30 kép még nem kiállítás, attól válik azzá, ha valami összefogja, egybekapcsolja ezeket. Fontosnak tartja azt is, hogy a hagyományos tárlatok mellett virtuálisakat is rendezzen az általa létesített, működtetett világhálós oldalakon. A hagyományos tárlatok, a személyes találkozás a műalkotással megítélése szerint megkerülhetetlen, de ma már önmagában kevés. Az utóbbi öt évben tíz egyéni tárlatot rendezett Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Magyarországon, és ezzel párhuzamosan virtuális tárlatokat is készített több oldalon: a honlapján, Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján, az Ágak-bogak, emberek Facebook-oldalon. Ezeket ma már több ezren látogatják, és a visszajelzésekre is lehetőséget nyújtanak.

Megváltoztatta a bemutatás módját is, lemondott az üvegről, rámáról és a hasonló külsőségekről. Úgy gondolja, hogy ebben az állandóan változó, felgyorsult világban nem szükséges minden jónak tűnő ötletet, gondolatot bronzba önteni, bekeretezni, emelvényre helyezni, márványba vésni. A tálalás megítélése szerint önismeret és önértékelés kérdése is. Meg kellett keresni a mondanivalóhoz a megfelelő anyagokat, felfüggesztési, raktározási, szállítási módokat, eddig ezek okozták a legtöbb gondot. Aki kilép a megszokott, bevált keretekből, van bátorsága újítani, annak a gyanakvás, értetlenség mellett ezt is vállalnia kell. Egy tárlathoz a kiállított képeken kívül még sok minden szükséges, plakát, szórólap, meghívó, feliratok, ez minden alkalommal külön gond, hiszen nyilvánvaló, hogy ugyanazt az egységes üzenetet kell szolgálniuk, mint a képeknek. Formai dolgokon változtatott tehát, a lényeg, az üzenet maradt, de ez természetesen sorozatonként más. A Kortárs közhelyek című tárlata anyagát 2012-ben mutatta be Szatmárnémetiben, és arról szólt, hogy a köznapi tárgyaink nemcsak jellemzőek ránk, hanem gyakran formálják, alakítják a jellemünket is.

A pillepalack kalandja 2013-ban azt sugallta, hogy ez a banális tárgy tulajdonképpen rólunk, az érzéseinkről, gondolatainkról mesél, akkor József Attila-költeményeket illusztrált a segítségükkel. A 70. éve betöltésekor rendezte Az élet szép című, a gyerekrajzok formavilágával rokon kiállítását. Itt a jeleneteket nemcsak az egységes mondanivaló, hanem egy hullámzó, pillepalackokból formált „életvonal” is összekapcsolta.

A mostani tárlat arról szól, hogy bármilyen körülmények között, bárhol éljünk, a természet szerves, elidegeníthetetlen részei vagyunk. Az elemeket a mondandójához nem albumokban vagy a világhálón kereste, hanem a Szamos partján százszor, ezerszer lefotózott ágak-bogak segítségével próbált érzéseket, gondolatokat közvetíteni, jellemeket, törekvéseket, álláspontokat formálni. Egy tájkép, portré, csendélet már első ránézésre szinte mindent elárul magáról, az itteni munkáknak a megértéséhez olykor meditációra, párbeszédre van szükség. Ez a hagyományos tárlatokon vagy valamelyik világhálós oldalán is lehetséges.