Újra együtt a véndiákok
A huszonötödik alkalommal megrendezett Véndiáktalálkozó első napján gazdag program várta az érdeklődőket. Sportrendezvénnyel indítottak.
Csütörtökön nem hivatalosan ugyan, de kezdetét vette a XXV. Véndiáktalálkozó Szatmárnémetiben, az utóbbi időben hagyományteremtési szándékkal elindított sportrendezvénnyel. A Véndiákszövetség által meghirdetett Ligeti L. Zoltán Asztalitenisz Vándorkupa megmozgatta a szatmári asztalitenisz sport talán legkiemelkedőbb generációjának véndiákjait. Csütörtökön, versenyen kívül találkoztak és mérkőztek meg barátságos meccseken az 1977-es kadét OB bajnokcsapat tagjai (Makoldi Gábor, Hodász László, Foghel László) az 1978-as OB 4-ik helyezetteket is magába foglaló (Bartha Miklós, Pataki János, Budizsa László) csapattal. A mérkőzésre 17.30 órakor a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tornatermében került sor, amelyeken Terebesi Imre kétszeres BEK győztes asztalitenisz edző volt a versenybíró. A jelenlevők közül Hodász László (53 évesen) a magyar NBII-ben, Bartha Miklós (51 évesen) pedig az NBIII-ban ma is játszik. A játékosok és a jelenlevő, kezdeményező Véndiákszövetség tagjai egyperces néma csenddel emlékeztek Ligeti Zoltánra és 2014-ben elhunyt csapattársára, Murvai Istvánra.
Tegnap szintén a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban folytatódott a találkozó. Az In Memoriam táblánál Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket. Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium egykori diákja gratulált a szervezőknek. Ez a 25. Véndiáktalálkozó, de az első, amit a város is támogat. Egy olyan közösségépítő találkozóról van szó, amely lehetőséget nyújt arra, hogy visszatekintsünk talán a legszebb és leggondtalanabb éveinkre. A középiskola négy évében olyan barátságok kötődtek, amelyek kiállják az idő próbáját. Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója köszöntötte azokat a véndiákokat, akik találkozni és emlékezni jöttek. A szatmárnémeti Véndiáktalálkozó egy olyan kezdeményezés, amelynek különlegessége, hogy Erdély-szerte, sőt Európa-szerte is híressé vált a magyarság körében. Ez az egyetlen olyan találkozó, amelyet évente megtartanak és évente hazaszólítja az elszármazottakat. A cél a találkozás, a lehetőség a beszélgetésre. Megtartó erő azok számára, akik itt maradtak és azok számára, akik elmentek innen, de ezekre a találkozókra visszatérnek. Egy-egy estére, egy-egy napra mindenki ismét kamasszá válik. Egy iskola akkor válik igazán megtartó alma materré, ha képes hazahívni diákjait. Szatmárnémetinek olyan iskolái vannak, amelyek évről évre hazahívják volt diákjaikat. A találkozó a filharmónia koncerttermében folytatódott kulturális műsorral.
Elek György
