Újul a dabolci református templom

A maroknyi, alig 130 lelkes gyülekezet és Szilágyi István Róbert lelkipásztor mindent megtesz azért, hogy fennállásának 150. évfordulójára kívül-belül megújuljon a dabolci református templom.

Javában zajlanak a külső felújítási munkálatok a dabolci református templomon, amely két szempontból is különleges épületnek számít, hiszen a hajdani fatemplom köré épült 1865-ben, s a régi templomot csak azután bontották le, amikor az új teljesen felépült körülötte — ez magyarázza a megszokottnál jóval nagyobb méreteit. Másik érdekessége a templomtorony hiánya, ugyanis építésekor elfogyott az anyagi fedezet, később pedig, amikor sikerült megvásárolni a szükséges építőanyagokat, már nem kapták meg az építkezési engedélyt, így végleg torony nélkül maradt.

Ez az impozáns épület jövőre ünnepli fennállásának 150. évfordulóját, s amint a gyülekezet lelkipásztora, Szilágyi István Róbert ottjártunkkor elmondta: nagyon szeretnék, ha az ünnepi alkalomhoz méltón, kívül-belül megújulva fogadná a híveket. A belső renoválást — két évig tartó munkálatok után — 2009-ben fejezték be, az akkori munkálatok költségeinek egy részét a Művelődési és Vallásügyi Minisztérium pályázata keretében nyerték, a többit helyi lakosok és elszármazottak adakozásából teremtették elő.

Idén pedig két megnyert pályázatnak köszönhetően már kicserélték a templom ablakait, jelenleg pedig a külső felújítási munkálatokat végzi az erdőszentgyörgyi csapat. „Pontos dokumentációt nem találtam, de körülbelül 40 évvel ezelőtt tatarozták utoljára kívülről az épületet, amely nagyon megért már erre” — mondja Szilágyi tiszteletes, aki tizenkét éve szolgál a gyülekezetben, amely akkor 200 lelket számlált, azóta viszont folyamatosan csökken: jelenleg 130, javarészt idős református él a településen. Ők viszont erejükhöz és lehetőségeikhez képest mindent megtesznek, hogy támogassák egyházközségüket és templomuk felújítási munkálatait. Szilágyi István Róbert meghívásos alapon több vasárnapon is vendéggyülekezetekben hirdeti Isten igéjét, s az ilyenkor összegyűlt perselypénzt szintén a munkálatokra fordítják. Mindezek mellett szívesen fogadják azon Dabolcról elszármazottak adományait is, akik nem felejtették el szülőfalujukat, azt a hajlékot, amelyben meg voltak keresztelve, ahol egykor konfirmáltak és segítenék a munkálatok előbbre jutását.

Szabó Kinga Mária