Ünnep az égben és ünnep a földön

Már messziről jelezték a „karácsonyi illatok”,  hogy „valami” történik a Borókagyökér Egyesület műhelytermeiben — belépve pedig vidám zsivaj, izgatott kíváncsisággal nyüzsgő gyermeksereg, kellemes hangulat, no meg  a mézeskalács édesen csábító, semmivel össze nem téveszthető illata ölelte körbe az érkezőt. 

Az egyik hatalmas asztalnál kis pékek nyújtották és formázták a mézeskalács-masszát, — s ha valaki megakadt munkálkodás közben, MézesManó rögtön segítségére sietett —, a tepsik folyamatos körforgalmat bonyolítottak az asztal és a sütők között; a kihűlt mézesekre pedig természetesen cukormáz-minta került.

A másik asztalnál fáradhatatlanul gyúrták a gyapjút, hogy aztán fehér nemezangyallá változzon, vidáman kalimpáló fagyöngy lábakkal — ám nem ez volt az egyetlen fára való dísz, amit készíthettek, hiszen a következő teremben kerek vagy szögletes bőrdarabokat fűztek össze, az érdekes-szép dísz pedig nyakbavalóként is viselhető. 

A kipróbálandó foglalkozások itt még nem értek véget, az Aurel Popp Művészeti Líceum II. B, III. B és IV. B osztályos, közel 60 diákja és tanítónőik nagy örömére: a keresztszemes hímzést, de a csigatészta-sodrást is legalább akkora érdeklődéssel próbálták ki a fiúk is, mint a lányok — igaz, előbbinél volt aki egy kis segítségre szorult a tű befűzésénél, viszont az öltést már gyorsan megtanulta. Mikor a hímzés elkészült, a következő műhelyben kezdődhetett az asztali dísz készítése: farönklap alkotta alapjába mélyedést fúrtak, ebbe került a méhviaszból saját kezűleg készített gyertya, egy-két fenyőág, köré pedig a szalagmasni.

A szervezők köszönik az Erdélyi Hagyományok Háza támogatását.

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!