Ünnep az égben és ünnep a földön

Együtt ügyeskedtek–kézműveskedtek a kicsik és szüleik is szombaton a Borókagyökér Egyesület karácsonyváró foglalkozásán, készülve nem csak a tárgyakkal, de lélekben is a karácsonyra, ismerkedve közben a hagyományokkal és a szokásokkal is.

A karácsonyi dallamokat elnyomó zsivaj, izgatott kíváncsisággal nyüzsgő gyermeksereg, meglepett felkiáltások, vidámság és szinte véget nem érő, jókedvű nevetés fogadta szombaton délelőtt a Borókagyökér Egyesület ünnepváró kézműves foglalkozására belépőket, melynek a közigazgatási palota alagsora és étkezdéje adott otthon. És a mézeskalács édesen csábító, semmivel össze nem téveszthető illata, hiszen nem kevesebb, mint 10 kg masszát nyújtottak és formáztak az apró pékek — egy baj volt csak: ahogy megsült, úgy azonnal el is fogyott, szinte mutatóban sem maradt.

A teremben fenyőfa is várta, hogy „felöltöztessék” a gyermekek által ott helyben készített, hagyományos díszekkel, arany- és ezüstdiókkal, dióhéj-bölcsőbe fektetett Kisjézussal, kiszínezett gipsz-figurákkal, melyeket szebbnél szebbre festettek a kis ügyeskedők. A számtalan, kipróbálni való kézművesség közül sokszor azt sem tudták, melyikhez kezdjenek előbb, hiszen 15 kézműves foglalkozás közül választhattak. Egyik asztalnál karácsonyi témájú rajzokat színeztek ki, máshol a csillag és fenyő formájú porcelángyurma-figurákat színezték ugyanakkora lelkesedéssel, míg a következő asztalnál a karácsonyfa valaha szintén elmaradhatatlan ékét, a diót festették csillogó ezüstre, aranyra és szúrták bele az összetartozás–almájába. Mellettük színes kartonpapír-szalagokból tekergettek érdekes mintákat, készítettek képeslapokat, illetve hajtogattak-vágtak asztalra állítható, de a karácsonyfára is aggatható fenyőket, szalvétatartókat, a következő asztalnál csipkepapírból készítettek angyalka-figurákat, textilből, illetve szalaggyöngyökből fenyődíszt, arrébb varrták-ragasztották a dióhéj bölcsőbe kerülő Kisjézus pólyáját — e karácsonyfadísz készítését Borókáék tavaly vették fel a kézműveskedés palettájára és hatalmas sikert aratott, akárcsak az idén újdonságnak számító, Gál Ilonka által megmutatott és tanított, újságpapírból, kosárfonási technikával készített Betlehem — a frissen elsajátított ismeretek birtokában aztán a felnőttek szinte minden mintát és formát kipróbáltak, csillagtól a fakanáltartóig.

A foglalkozások közben pedig megismerkedtek — a vidékünkre jellemző multikulturalitás jegyében — a különböző karácsonyi, új évi szokásokkal, hagyományokkal is: a 33-as óvoda óvónői a román hagyományokat, s ezen belül a sorcovát mutatták be, el is készítve a papírvirágokkal díszített ágat, amellyel kezükben január 1–jén reggel gyermekek járták/járják végig a falvakat, gazdagságot, termékenységet, boldogságot kívánó rigmusokat mondogatva. A sváb hagyományokat a Gemeinsam Német Ifjúsági Szervezet tagjai sorolták a jelenlévőknek, közben kartongurigából fenyőket és Mikulás–figurákat készítve, a karácsonyi ünnepkörhöz kötődő magyar szokásokról pedig, a Röpike néptáncai mellett, Szejke Judit mesélt, miközben felcikkezték és megették az összetartozás almáját — a hagyomány szerint az almát mindig annyi cikkre vágják, ahányan ülnek az ünnepi asztalnál, mindenki kap egy cikket, jelezve: úgy tartoznak össze az asztal körül ülők, mint ahogy az alma cikkei alkotják az egészet. A vidám foglalkozásoknak alig akart vége szakadni s az eredetileg három órásra tervezett ünnepváró — szokás szerint — jóval később, délután ért véget.

Szabó Kinga Mária