Ünnep és találkozás

Gyakran elmondjuk: az emberi kapcsolatok válságát éljük. Az énközpontú gondolkodás nem ösztönöz arra, hogy mély kapcsolatok — legyen az baráti, munkatársi, családi, szerelmi — alakuljanak ki, és azok őszintén tartósak legyenek. Ennek következtében nagyon sokan ünnepelni sem tudnak. Egy embernek közösségi oldalakon több ezer ismerőse (barátja?) is lehet, de nincs egy-kettő, akivel néha leül valahol, elbeszélgetnek, megosztják egymással jó és rossz élményeiket. Talán azért, mert ma már mindenki megpróbálja annak a látszatát kelteni, hogy nála minden rendben van, nincs rossz, csak jó. Az énközpontú gondolkodás könnyen elsajátítható, mert ez az egyszerűbb módja a korunkban elterjedt életformának. Ha ismerőssel találkozunk, azt várjuk el tőle is, hogy — ha lehet, nagyon röviden — beszéljen a szépről és a jóról, s ne beszéljen azokról az élethelyzeteiről, amelyekben segítségre szorul. Szinte minden évben újabb és újabb hivatalos ünnepeket vezetnek be, van alkalom az ünneplésre, de elég sokan ezeket az ünnepeket is énközpontúvá teszik, nem kell a kedves vendég (rokon, barát, munkatárs), mert az ünnep jó alkalom arra, hogy elvégezzünk olyan dolgokat, amikre máskor nincs idő. Azok, akik megengedik maguknak, hogy ünnepekkor elutazzanak, azt a lehető legszűkebb körben teszik, mert nem hajlandóak alkalmazkodni másokhoz. Lehetne ez a jelenség kulcsa. Az énközpontú ember nem hajlandó alkalmazkodni, inkább a bezárkózást választja. Szakemberek elég nagy gyakorisággal foglalkoznak ezzel a jelenséggel, és próbálják megtalálni az okait. A szociológusok nagy része azzal magyarázza az énközpontúságból származó zárkózottságot, hogy a mögöttünk hagyott emberöltőben kialakult életmód miatt túl nagy szakadék alakult ki a szülők és a gyermekek között. Már nem csak az ünnepek hiányoznak nagyon sok ember életéből, nem csak a rokonoktól, barátoktól, munkatársaktól tartják távol magukat az emberek, hanem a szülő-gyerek kapcsolat is elveszítette azt a szerepét, ami lényegében lehetővé tette azt a szellemi életformát, ami nélkül nincs egészséges test és lélek. A már meglévő szakadék betöltése nem egyszerű feladat, még akkor sem, ha van rá hajlandóság. Akár az elkezdéséhez is teljesen új alapokra kell helyzeni a család intézményét és az oktatást.