Ünnepelt Szatmár
Jó pár évre visszamenően, különböző okok miatt ugyan, de mindig rendhagyóan ünnepel Szatmár — nem volt ez másként idén sem, hiszen a verőfényes tavaszban majd' tízezren vettek részt pénteken a megyeközponti ünnepségen. A sokadalom hagyományosan az Ormos-ház körül gyülekezett, majd ház falán lévő Petőfi Sándor–emléktábla megkoszorúzását követően az ünneplő sokadalom — akik között nem csak szatmárnémetiek, de igen szép számmal voltak a megye majd'minden településekről érkezettek is — elindult a megemlékezés fő helyszínére, az István-térre. Az eddigiektől eltérő útvonalon nótázó huszárok, a kaplonyi fúvószenekar, a hatalmas piros–fehér–zöld zászlókat lobogtató ifjak és népviseletbe öltözött fiatalok vezették a látványos menetet, amelyben nagyon sok kisebb-nagyobb gyermek is részt vett.
Az István-téren lévő Petőfi-szobornál nyolc – tízezren gyűltek össze — voltak, akik nem csatlakoztak a felvonuláshoz, hanem már ott várták a menetet — ünnepelni és megemlékezni a 176 évvel ezelőtti eseményekről, a márciusi ifjakról, a magyar szabadságharcról.
Varga Sándor köszöntő gondolatait követően ft. Bogdán Szabolcs, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és nm. ft. Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke mondott imát, mindketten hangsúlyozva: méltán jár ki az emlékezés a szabadságharc hőseinek és áldozatainak.
„Ez volt március 15-ke. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben- összegezte naplójában Petőfi Sándor 1848. március 15 történéseit. Aki ma kokárdát tűz a mellére, nem csak tudja, de érzi is, mi történt azon a tavaszon, amelyet olyan erős eszmék tüzeltek, mint a szabadság utáni vágy. Jó látni, hogy ilyen sokan vagyunk, akik együtt ünneplünk a tavaly ősszel felavatott egész alakos Petőfi szobornál, 176 évvel a magyar forradalom és szabadságharc kirobbanása után. Jó alkalom ez, hogy közösen felidézzük ennek a rendkívüli és meghatározó történelmi eseménynek a jelentőségét, máig tartó tanulságait.
Egy biztos: ugyanannak a büszke, bátor nemzetnek a történelmét írjuk ma itt Partiumban, Szatmárban, mint anno a márciusi ifjak: Petőfi Sándor, Irinyi József, Jókai Mór, Vajda János, Vasvári Pál. Nem könnyű méltóvá válni hozzájuk, akik felismerték az összefogás és az egység óriási erejét. Nem győzzük sorolni ezeknek a kiváló embereknek a tetteit, akik meghatározóvá váltak a nemzet és minden magyar ember tudatában. Különböző egyéniségek mégis mennyire azonosak hazaszeretetükben.
Igen, méltóvá válni…ezt nem becsvágyból mondom, hanem azért mert ez a kötelességünk: semmiről sem mondhatunk le, amiért ők harcoltak, viszont a jó hír az, hogy mi erre képesek vagyunk!” – fogalmazott ünnepi beszédében Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere és a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke. Mint hangsúlyozta, a jelen kornak ugyanúgy megvannak a maga kihívásai, mint a történelem során bármikor, és ha nem vagyunk résen, könnyen elhisszük, hogy nem fontos a közösség, az anyanyelv, a család, a hit, a becsületes munka, az otthon. „Hát nem azért küzdöttek Petőfiék ’48-ban, hogy nekünk otthonunk és szülőföldünk legyen?
A mi otthonunkat úgy hívják, hogy Szatmár! Amikor azt mondom, hogy kispiac, rögtön egy jókedélyű sándorhomoki gazda ugrik be; amikor azt mondom, 16-os mikró, előttem van az összes gyermekkori játszótársam arca, akik mind nyerni akartak a fociban; amikor azt mondom, Németi templom, jó reformátusok imára kulcsolt kezét tudom felidézni. Mi együtt nem csupán házakat, utakat, hidakat, óvodákat, hanem közösséget építünk, méghozzá olyat amelyik megtanulta történelmének legkeményebb leckéit és bízik a saját erejében.” – mondta.
Némiképp hasonló gondolatokat fogalmazott meg Pataki Csaba, a megyei tanács és a Szatmár megyei RMDSZ elnöke is, rámutatva: „Ez az alkalom kiváló lehetőség arra, hogy a múlttal való szembenézés mellett ne csak álmodjuk a szebb jövőt, de feltegyük magunknak és egymásnak is a kérdést: mi mit tettünk egyenként vagy együtt a márciusi ifjak örökségével? Méltón őrizzük magyarságunkat? Feltöltjük új tartalommal és gazdagítjuk új értékkel magyar létünket?
A lányom, vagy unokáim lesznek azok, akik felmérik tetteink súlyát — nehéz olyan utat kikövezni, amelyen egész nemzetünk tud döccenő mentesen haladni. Nehéz, de nem lehetetlen!” – nyomatékosította. Hozzátéve ugyanakkor azt is: szabadságunk és kivívott jogaink nem véglegesek, újra és újra meg kell küzdeni értük.
A ma meghozott döntések a következő generációk életét is meghatározzák – hangsúlyozta Németh Szilárd magyarországi kormánybiztos, a FIDESZ alelnöke is, emlékeztetve: nem volt ez másként 176 évvel ezelőtt sem, amikor a magyarság együtt, félelem nélkül állt ki az elhatározásai mellett és példás egységben vívták ki a nemzet szabadságát és függetlenségét. Ezen egység eszméje mentén Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja a magyarság megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket Magyarországgal — elég csak azokra a beruházásokra és fejlesztésekre gondolni, amelyek Szatmárnémetiben valósultak meg az elmúlt évek során.
Az István téri ünnepség zárásaként a politikai pártok, ifjúsági szervezetek, tanintézmények, egyesületek és számtalan magánszemély helyezte el a kegyelet koszorúit, virágait a Petőfi-szobor talapzatán, a rendezvény pedig a Szózat eléneklésével ért véget.
Szabó Kinga Mária
