Ünnepelt Szatmár

Közel ötezren gyűltek össze Szatmárnémetiben az István téren lévő Petőfi-szobornál ünnepelni és megemlékezni a 169 évvel ezelőtti eseményekről, a márciusi ifjakról, a magyar szabadságharcról.

Nagyon sokan gyűltek össze szerda délután Szatmárnémeti régi városközpontjában, az Ormos háznál, ahol az ünneplő sokadalom nagyja is, de főleg az apraja lelkes izgalommal várta a diószegi Gróf Széchenyi István Egyesület huszárait, akik az ámuló gyermekek boldog-izgatott felkiáltásai közepette vonultak be lovaikon. Az Ormos ház falán lévő Petőfi Sándor-emléktábla megkoszorúzását követően az ünneplő sokadalom — akik között nemcsak szatmárnémetiek, de szép számmal voltak a környező településekről érkezettek is — elindult a megemlékezés fő helyszínére, az István térre. A látványos menetet a lovas huszárok vezették, mögöttük a kálmándi fúvószenekar, a Dsida Jenő Cserkészcsapat, a hatalmas piros-fehér-zöld zászlókat lobogtató ifjak és a résztvevők haladtak, s útvonalukon végig a Kazinczy utcán nyíltak az üzletek ajtajai, a lakások ablakai, járókelők, autósok egyaránt fényképezték, filmezték a nem mindennapi látványt.

Az ünnepség az István téren lévő Petőfi-szobornál folytatódott, ahol közel ötezren gyűltek össze ünnepelni és megemlékezni a 169 évvel ezelőtti eseményekről, a márciusi ifjakról, a magyar szabadságharcról. A Szózat eléneklését és Varga Sándor köszöntő gondolatait követően nm. és ft. Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök és nt. Király Lajos szatmári református esperes mondott imát, párhuzamot vonva az ember szabadsága és feladata között, s intve a jelenlévőket: ne a lehetőség uralkodjék felettünk, hanem mi uralkodjunk a lehetőségeken, felhasználva azokat. Altfatter Tamás alprefektus olvasta fel Sorin Grindeanu miniszterelnök ünnepi üzenetét, amelyben hangsúlyozza: valósággá válhatnak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eszméi, a béke, a szabadság és az egyetértés, ha a románokat és a magyarokat a jobb élet iránti vágy egyesíti, tisztelik egymást, és nem akarnak semmit ráerőltetni egymásra — a különbségek nem választják el egymástól a románokat és a magyarokat, nem teszik őket egymás ellenfeleivé, hanem ellenkezőleg, hozzájárulnak a kölcsönös megismerésükhöz, az egymás iránti tisztelet növekedéséhez, valamint harmonikus együttélésükhöz. Orbán Viktor magyar miniszterelnök határon túli magyarokhoz szóló ünnepi gondolatait Csiger Sándor, a kolozsvári főkonzulátus munkatársa tolmácsolta.

169 évvel ezelőtt ez a nap ébresztett rá bennünket arra, hogy azon az ösvényen, amely az egész nemzet felemeléséhez vezet, csak egy szívvel és egy akarattal juthatunk előre — fogalmazott Orbán Viktor, rámutatva ugyanakkor arra is, hogy rajtunk áll, valóra váltjuk-e '48-as hőseink álmait.

Március 15. nagy varázsa

Szatmárnémetiben az István téri Petőfi-szobornál összegyűlt többezres ünneplő sokaságot a miniszterelnöki köszöntőket követően a Hazafias Versek Versmondó Versenyének győztese, Balázs Dániel örvendeztette meg Petőfi Sándor Mit csinálsz, mit varrogatsz ott? című versével, majd Pataki Csaba tanácselnök, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke „szólt a közösséghez — mert 1848-ban sem magányos hősök küzdöttek, hanem egy egész közösség.

Petőfi az egész magyarságot szólította meg. Kossuth névtelen félistenek tömegeiről beszél. Akkor együtt küzdöttek, mert idejében felismerték, hogy a magyarság ereje nemcsak a szabadság iránti mérhetetlen vágy, hanem az összefogás is. Ezt hagyták ránk örökségül. Ennek kell megfelelnünk ma. De ha tettekkel nem bizonyítjuk, hogy méltók vagyunk erre az örökségre, akkor ma hiába tesszük fel a kokárdát, hiába koszorúzunk, mert ezekkel csak a látszatot óvjuk, s nem azt a szabadságot, amelyért ők a vérüket ontották. Ma nem lesz véres sehol a zászló, ma nem kell kardot ragadnunk azért, hogy megvédjük a jogainkat, de ez messze nem jelenti azt, hogy nincsen tennivalónk, akár nekünk, az önök által hatalommal felruházott vezetőknek; akár önöknek, akik képesek ezt a hatalmat megadni, vagy ha nem elégedettek velünk, akkor akár el is venni. Ma is a közösségé az erő. Ma is a közösség irányít — még akkor is, ha időről időre kell egy március 15-e, hogy ezt felidézze a közösség a saját szívében. Március 15-ének ez a nagy varázsa: emlékeztet arra, hogy mi erős közösség vagyunk” — fogalmazott. Ünnepi gondolatait Pfeifer Melany szavalata követte, aki Jókai Anna Ima Magyarországért című versét tolmácsolta, majd Kereskényi Gábor polgármester, a szövetség városi szervezetének elnöke köszöntötte az ünneplő megemlékezőket. „Pontosan egy évvel ezelőtt ugyanitt álltam önök előtt, Petőfi Sándor szúrós tekintete előtt, és arról beszéltem, hogy a dolgok nem maguktól változnak, és még csak néhány ember eltökéltsége sem elegendő a változáshoz, mindannyian kellünk hozzá. Ahogy 1848-ban sem lett volna elég a márciusi ifjak lelkesedése és forradalmi hevülete, ha a nép nem ért velük egyet, ha a lakosság hitevesztetten legyint, ha a polgárok lemondó beletörődéssel magukra zárják a portáik ajtaját. Igen, pontosan egy évvel ezelőtt azt kértem önöktől, hogy ragadjuk meg egymás karját, zárjunk össze, és mondjuk el mindenkinek, magyarnak és románnak egyaránt: nem csüggedni kell, hanem cselekedni. Cselekedni, mert képesek vagyunk változtatni, ügyünket képesek vagyunk győzelemre vinni — és képesek voltunk, sikerült! Most dolgoznunk kell. Jó lenne azt mondani, hogy ez a munka forradalmi, de a valóság az, hogy lánglelkűség helyett türelemre, pillanatnyi felindultság helyett alapos tervezésre, harciasság helyett tárgyalókészségre van nagyobb szükségünk. Ugyanakkor ez olyan hivatás, ahol Petőfi, Vasvári, Irinyi példamutatása a hétköznapok egyhangúságában is velünk kell legyen. Nemcsak ilyenkor, márciusban, s főképp nemcsak ebben az egy-két órában, amíg kokárdát tűzünk a mellünkre és emlékezünk, de akkor is, amikor a munka elvégzésében jó példával kell elöl járni. Mi, akik itt vagyunk, három, öt vagy tíz év múlva is lelkifurdalás nélkül akarjuk állni Petőfi szúrós tekintetét — ezért mondom, hogy nincs helye kétkedésnek, legyintésnek vagy lustaságnak. Egyetlen cél van: Szatmárnémetit olyan modern, nyitott és korszerű várossá tenni, ahová mindig, mindenhonnan jó szívvel érdemes hazatérni, s ahol a szabadság, egyenlőség és testvériség a hétköznapok minden pillanatában megélhető. Ha ezt megvalósítjuk, olykor talán Petőfi szigorú tekintete is meglágyul az éj leple alatt” — hangsúlyozta.

Az István téri ünnepség zárásaként a politikai pártok, ifjúsági szervezetek, tanintézmények, egyesületek és számtalan magánszemély helyezte el a kegyelet koszorúit, virágait a Petőfi-szobor talapzatán, s a rendezvény a Himnusz eléneklésével ért véget. Az ünnepség az Északi Színházban folytatódott, ahol átadták a Szatmárnémeti RMDSZ 2017-es Ezüst Tulipán-díjait, melyeket közösségépítés kategóriában dr. Vass Zoltán orvos, művelődés és oktatás kategóriában Nyíri Zoltán tanár, festőművész, ifjúság kategóriában pedig Filip Zoltán testnevelő tanár kapott meg.

Szabó Kinga Mária