Ünnepséget rendeztek a halmi árvaházban

Ötven év alatt 1500 gyermeknek volt otthona a halmi árvaház — most már Havasi Gyopár Gyermekotthon — , mely az idén befejeződött felújításnak köszönhetően talán a legmodernebbnek számít a nevelőotthonok közül. Az otthonnak jelenleg 59 lakója van.

Izgatott gyermek- és kamaszcsoportok sietnek a halmi kultúrház felé szombat kora délután és irányítják oda a vendégeket is — ugyanis a Szatmár megyei gyermekvédelmi igazgatóság idén ünnepli megalakulásának 18. évfordulóját, s ez alkalomból nyílt napokat hirdettek valamennyi fennhatóságuk alá tartozó intézménybe, így a halmi gyermekotthonban is. A gyermekek pedig készültek a vendégek fogadására és egyben önmaguk szórakoztatására, néptánccal, nagyon jól sikerült Michael Jackson–utánzással, rendkívül ötletes és napjaink slágereiből összeállított zenei aláfestéssel megfűszerezett Piroska és a farkas előadással — adott pillanatban a Macarena ritmusára táncra perdült mindenki, Incze Lajos polgármestertől kezdve Vasilovici Enikő otthonvezetőig, aki hol egy-egy kisebb gyerkőcöt ölbe kapva, hol a nagyobbak kezét fogva perdült-fordult. A buliból természetesen nem maradtak ki a vendégségbe érkezett avasfelsőfalui iskola diákjai sem, akik nem csak édességet, de mindenkit hangos hahotára fakasztó, apró humoros jeleneteket is hoztak „ajándékba.” A felhőtlenül jó hangulatú előadás végén, külön meglepetésként hatalmas, tűzijátékos szülinapi torta érkezik, köszöntve nem csak a gyermekvédelmi igazgatóságot, de az idén nyáron fél évszázadot megért halmi árvaházat is, melyet akkor kétnapos, nagy találkozóval ünnepeltek meg.

Miközben az avasfelsőfalui diákok a gyermekotthon lakóival ismerkedve elindulnak „felfedezni” az intézet épületét, mi Vasilovici Enikővel irodája felé vesszük az irányt — a régi, még fekete-fehér és friss, színes fényképekkel szinte kitapétázott folyóson keresztül. Az iroda falát pedig már — az árvaházról és egy-egy lakójáról szóló — újságkivágások is borítják. Az intézmény 1963-ban kezdte meg működését árvaházként, 250 fiúlakóval, 1997-ben gyermekelhelyezési központtá alakult. „Jelen pillanatban 59 lakója van az otthonnak, négyéves apróságtól kezdve az egyetemistánkig (szerk. megj.: az itt elhelyezett gyermek, majd fiatal egészen 26 éves koráig maradhat az otthonban, ha tanul), aki a nagyváradi egyetem sport, turizmus és földrajz szakos hallgatója. Igen, az évek folyamán sokan végeztek egyetemet is a növendékek közül — volt olyan évünk, amikor hat egyetemistánk végzett a temesvári egyetemen, állami szakon, s lett belőle azóta már doktori disszertációt is letett fizikatanár, jogász, építészmérnök. De nem csak rájuk vagyunk büszkék, hanem valamennyi nálunk nevelkedett, s az életben saját lábukon tisztességesen és becsülettel megálló növendékünkre. Fontos, hogy a gyermekek is érezzék: hasznosak és hasznos tagjai lesznek a társadalomnak, ehhez viszont az kell, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba, tudjanak dolgozni — ennek pedig az az alapja, hogy legyenek felszereléseink, eszközeink, melyek segítségével már itt, az otthon keretében elsajátíthatnak egy szakmát. A gondoskodás nem csak azt jelenti, hogy fedélt és ellátást biztosítunk az árva, félárva vagy a vér szerinti családjában veszélyeztetett gyermek számára, arra is nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy az iskolai évek, illetve az egyetem befejezése után az állami gondozott gyermekek saját lábukra álljanak. Rengeteg olyan növendékünk van, akik az érettségit követően külföldre mentek dolgozni és jelenleg is ott élnek, de amikor Romániába jönnek, visszajönnek látogatóba hozzánk is — soha nem üres kézzel, mindig ajándékokkal megpakolva az itt lakó gyermekek számára. Nem tudják és nem is lehet elfelejteni, hogy itt nőttek fel, de remélem, hogy sikerült és sikerül mindegyikük számára olyan „csomagot” adnunk, ami hasznos az életben. Amikor egy gyermek idekerül és kiderül, mi az anyanyelve, annak megfelelően szólunk hozzá, íratjuk magyar vagy román osztályba, ugyanígy a vallásának megfelelő templomba, de arra is volt eset, hogy a négyéves gyermeket mi kereszteltük meg, mert addig nem volt megkeresztelve” — magyarázza az intézetet már 16 éves vezető, derűs Vasilovici Enikő. A gyermekek tíz, úgynevezett család típusú, nappaliból, hálókból, fürdőkből és konyhából álló részben laknak, egy-egy nevelő felügyelete alatt, aki nem csak a tanulásban segít nekik, de a főzés, a takarítás, mosás csínjára-binjára is megtanítja őket. Az Albert Schweitzer Gyermekekért, Családért és Közösségért Egyesület anyagi támogatásának köszönhetően sikerült részmunkaidőben egy szabómestert alkalmazni, aki a szintén az egyesület által varrógépekkel felszerelt műhelyben tart órákat és ad szakmát a növendékek kezébe. De ami talán még fontosabb, sikerült — szintén részmunkaidőben — egy pszichológust is alkalmazni.

„Nagyon nagy szükség volt rá, hiszen ezek a gyermekek semmi mást, de mély lelki sérüléseket hoznak magukkal amikor idekerülnek” — mondja a már 18 éve szociális munkásként dolgozó Margit. „Hosszú évek komoly munkája tudja tompítani ezeket a sérüléseket, a fizikai és lelki bántalmazás nyomait. Mert csak tompítani lehet, teljesen gyógyítani nem — hogy is lehetne! Hogy is lehetne kitörölni annak a gyermeknek az emlékeit, akinek az apja szeme láttára ölte meg az édesanyját! Vagy amikor bírói végzéssel, rendőr-csendőr kíséretében érkezünk meg egy családhoz visszük el, vesszük el a veszélyeztetett, bántalmazott gyermeket. Kitörölhetetlen nyomok ezek.”

KATTINTSON IDE ÉS NÉZZE MEG AZ ÜNNEPSÉGEN KÉSZÜLT FÉNYKÉPEKET!

Szabó Kinga Mária