Ünnepvárás — ajándékozás (III.)

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívott vendégek beszélgettek arról, hogyan várták az ünnepeket régen és ma, milyen változásokon mentek és mennek át az ajándékozási szokások, mennyire vált fogyasztáscentrikussá a Mikulás és a karácsony.

A beszélgetésen részt vett: dr. Frigy Szabolcs egyetemi tanár, iskolai tanácsadó, Elek Kinga, a Szatmárnémeti Református Gimnázium aligazgatója és lánya, Lilla, dr. Lukács István szülész-nőgyógyász, Máthé Róbert református lelkipásztor, Máthé Gabriella tanítónő, Szejke Judit, a Borókagyökér Egyesület elnöke, Barna Karola pszichológus, ügyfélszolgálati szakmenedzser és Szabó Kinga Mária, a Szatmári Friss Újság riportere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

A templomi szertartások után a karácsony egyik legjellegzetesebb része évszázadokon át a kántálás volt. Néhány évtizede fokozatosan kezd kiszorulni az ünnepből ez a szokás, aminek az volt lényege, hogy kicsik és nagyok hirdették a Megváltó születését.

Szejke Judit elmondta, hogy gyerekkorában Székelyföldön a baptisták kántáltak. Elmentek minden házhoz, elénekelték az éneküket, és mentek tovább. Nem fogadtak el semmit, ők az örömhírt vitték.

Lukács István mikolai élményét osztotta meg. Ő az IKE-csoporttal járt kántálni. Előbb elmentek egymáshoz — velük volt a kántornő, aki sándorhomoki —, majd húszan-huszonketten beültek három autóba, és átmentek Sándorhomokra megkántálni a kántornőt. Lukács István szomorúan állapította meg, hogy már falvakon is kezd elmaradni a kántálás.

Máthé Gabriella gyerekként Nagykárolyban részt vett betlehemes csoportban is. Járták a havas utcákat, mindenkinek örömet szereztek azzal, hogy előadták a karácsonyi történetet. Sajnos már akkor ritkaságszámba ment a betlehemjárás. Jelenleg Vetésen még járnak kántáló csoportok, a gyerekek is kántálnak. Az ő gyerekei már délután elindulnak, és vigyáznak arra, hogy eljussanak az esti istentiszteletre úgy, hogy szükség esetén maradjon idő a sáros csizma megtisztítására is. Máthé Gabriella azt vallja, hogy nem lenne szabad engedni kihalni ezt a szép szokást.

Szabó Kinga Mária elmondta, hogy a nagyszüleinél nemcsak a gyermekek, de a felnőttek is köszöntötték a karácsonyt, Szatmárnémetiben viszont sajnos egyre ritkább a kántálás. A tömbházban, ahol lakik, egy román családhoz járnak még úgy csapatban kántálók szenteste, ahogy régen volt szokás, és néha a szomszéd gyermekek kopogtatnak be minden ajtón, elénekelve a Kiskarácsony, nagykarácsonyt. A gyerekeknek az utóbbi években az iskolában tanítanak kántálásokat, pontosabban karácsonyi énekeket.

Máthé Gabriella kifejtette, hogy az iskolában arról szól az adventi időszak, hogy a tananyag mellett énekeket tanulnak, történeteket mesélnek és értelmeznek. Az osztálynak megvan a maga külön kis adventi koszorúja, és minden adventi vasárnapot követő hétfőn meggyújtják az adventi koszorún a gyertyát, elénekelik az adventi éneket, új karácsonyi énekeket tanulnak.

Elek Kinga hozzátette, hogy a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban minden osztály feldíszíti az osztálytermet, az utolsó héten pedig egy bizottság dönt arról, hogy melyik a legszebb osztály. Ettől az évtől külön versenyeznek a kicsik is, a két első díjas egy-egy mézeskalács-házikót vehet át.

Máthé Gabriella ezt azzal egészítette ki, hogy nem az a lényeg, hogy mindenféle megvásárolt dolgokkal díszítsék fel az osztályokat, hanem hogy igyekezzenek újrahasznosítható anyagokat felhasználni, minél eredetibb és minél kreatívabb legyen a díszítés. Azokat, akik vásárolt díszeket használnak, nem díjazzák.

Frigy Szabolcsnak az jutott eszébe, hogy Svédországban, ahol kimagaslóan nagy az ateisták aránya, nagy ünnep a karácsony, de elvették mellőle a történet lényegét. Egy hibrid, globalizált kultúrában nem csak az interneten lehet találni olyan videót, hogy megkérdezik, miről szól a karácsony, és nem tudják elmondani, Romániában is nagyon sokan vannak, akik már nem tudják megmondani a mögöttes tartalmat. Amikor a szimbólum eszenciája eltűnik, marad a hagyomány, ami változtatható, eladható kommersszé válik. Multikulturális környezetnek hiszik, de valójában elvesztődik a szimbólum lényege. Nagy feladat valamennyiünk számára, hogy mindig ott legyen az a mögöttes tartalom. Ha elvesszük a történetnek, a Szent Családnak a lényegét, akkor marad a karácsonyfa ünnepe, a vásárlás ünnepe. Ha Szatmárnémetiben végigmennénk az utcán, és megkérdeznénk a fiatalokat, mi a karácsony lényege, nem tudnák elmondani, állapította meg a szakember.

Máthé Gabriella úgy látja, hogy ha világszerte megkérdeznék, mi a karácsony, a legtöbben azt mondanák, hogy a szeretet ünnepe. Az ateista is azt mondaná, hogy ez a szeretet ünnepe, amikor egy kicsit jobbak vagyunk, egy kicsit jótékonykodunk, egy kicsit többet vagyunk együtt, és jobban odafigyelünk egymásra.

Szejke Judit véleménye szerint a mostani tinédzserek közül a legtöbben azt válaszolnák, hogy a fenyőfa és az ajándékozás ünnepe.

Frigy Szabolcs szerint ha abban egyezünk meg, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, ez egy humanista válasz, egyébként keresztény dolog. Az egyik egy szakrális környezet, a másik egy szekularizált környezet. A misztérium csak a szakralitásban van. A szeretetben nincs misztérium.

Máthé Róbert nem szereti „a szeretet ünnepe” kifejezést. A Neoton együttes is megénekelte, hogy „három napig jók leszünk és emberségesek”, de utána mi lesz a szeretettel? Az első világháború idején nagy focimeccs volt a franciák és a németek között szenteste. Erre az alkalomra letették a fegyvert, a katonák együtt nézték a meccset, de miután vége volt a meccsnek, elkezdték újra lőni egymást. Valahol nem arról szól a karácsony, hogy három napig jók vagyunk. A szeretet olyan érzés az életünkben, ami vagy van egész évben, és nem kívánja, hogy külön megünnepeljük, vagy hiányzik, és akkor három napig kár elszínészkedni. Máthé Róbert azzal sem ért egyet, hogy sztárok visznek ajándékcsomagokat karácsonykor, és elkíséri őket egy egész stáb. Ebbe már belement az egyház is. Azt olvassuk, hogy karácsonykor X szervezet meglátogatta a hajléktalanokat, és vitt nekik meleg teát és zsíros kenyeret. Mi van a hajléktalanokkal januárban és februárban? Akkor nem éhesek, nem fáznak? Ha elviszik azt a csomagot karácsonykor, azt nem azért kellene tenni, hogy az egész világ megtudja. Aki segít embereken, az ne kürtölje szét, mert a segítségnek nem erről kellene szólnia. Nagyon sok mély szimbólum van az ünnep mögött, amiről megfeledkezünk. Ez az egyházak mulasztása is. A karácsonyfa mögött ott van az életfának a szimbóluma, ami nem csak keresztyén dolog. Az életfa ott van nagyon sok vallásban, a magyar ősvallásban is, ezzel kezdődik a Szentírás is. Az ajándékozással egy pozitív Isten-képet erősítünk meg, mert a Szentírás úgy beszél a Jóistenről, mint aki egy ajándékozó Isten. A Biblia azzal kezdődik, hogy Isten megteremtette a világot, és odaajándékozta az embernek. Ezek olyan szimbólumok, amelyek mögé jó odatenni a szakrális tartalmat, összegzett a lelkipásztor.

Frigy Szabolcs is kutatta, miért december 24-én ünnepeljük a karácsonyt. Ez egy nagyon ősi, a napfordulóhoz kötött időszak, ami sokkal többről szól. A leglényegesebb a szakralitás, ami mindent felülír.

Máthé Róbert kifejtette, hogy Jézus születésével kapcsolatosan három változat is van, de egyik sem mondja ki a december 24-ét.

Frigy Szabolcs megmagyarázta, hogy ahogy pogány ünnepekből lettek a keresztény ünnepek, ugyanúgy keresztelik át őket ma is a kereskedők fogyasztói ünnepekké. Valahogy vissza kellene térni az ősi szakralitáshoz, de nem csak szavakkal, hanem valahogy úgy, hogy az megérintse a gyerekeket és a fiatalokat.

Szabó Kinga Mária arra figyelmeztetett, hogy meg kellene védeni a gyerekeket attól a vásárláscentrikus külső világtól, amelynek „köszönhetően” ma már szeptemberben ott vannak az ajándéktárgyak, karácsonyi díszek és a Mikulások a bevásárlóközpontokban. Ez egyrészt nagyon gyakran megzavarja azt a gyereket, aki hisz a Mikulásban és az angyalban, másrészt nagyon hosszúra nyújtja a várakozás idejét, s mire eljön az ünnep napja, már nem is akkora öröm, hiszen a két-három hónap alatt kicsit közömbös és megszokott dologgá válik.

Szejke Judit elmondta, hogy náluk karácsonykor együtt van a család. Mindenki megkapja a maga csekély ajándékát, és nagyon nagy jelentősége van a kicsomagolásnak. Egy évben előfordult, hogy az autó nem volt becsomagolva. A gyerek fogta a kezében és kétségbeesve kérdezte, hol az ajándék. Számára az az ajándék, ami be van csomagolva.

A szeretet bennünk van, velünk születik, vagy nincs mindenkiben szeretet, de kialakulhat az élete során? — tette fel a kérdést Elek György.

Máthé Róbert válasza, hogy a szeretet maga Isten. A szeretet bennünk van, minden ember hozza magával. Az ember alapjában véve jó. A Jóisten jó embert teremt. Az ember, amikor megszületik, a jóságot és a szeretetre való igényt, de a szeretetre való képességet is hozza magával. Ugyanúgy hoz negatív lelki tartalmakat is. Nagyon régi vita, hogy az emberi jellem hogyan alakul, veleszületett, vagy inkább a környezet alakítja. Valójában mind a kettő meghatározó. Hozunk magunkkal velünk született tartalmakat, de ezeket a környezet is nagyon jól formálja. Egy szeretetteljes környezetben az emberben sokkal jobban ki tud bontakozni a szeretet. A szeretetet magunkkal hozzuk, mint minden képességet, de ugyanakkor tanulhatjuk is. A járásnak a képessége benne van az emberben, előbb-utóbb akkor is megtanul járni, ha nem fogják tanítani, viszont ha ezzel még foglalkoznak is, akkor kiváló sportoló is lehet az emberből. A szeretetre való képességet és hajlamot is születésünkkor kapjuk, de ha egy egészséges, szeretetteljes környezetben vagyunk, akkor meg lehet tanulni, lehet tökéletesíteni, és át tudjuk adni gyermekeinknek, környezetünknek. Az egészséges szeretet mindenképpen fejleszti az embert.

Elek Kinga elmondta, hogy számára minden karácsony olyan, mint az élete, az ember nem tud elvonatkoztatni az életétől, és csak egy kis külön karácsonyszigetet létrehozni. Ha éppen rossz az élete, akkor a karácsonya is hasonlóan rossz, akkor a karácsonyi csodát sem úgy éli át, amilyennek lennie kellene.

Szabó Kinga Mária nem teljesen értett egyet ezzel, s elmondta, hogy a régi karácsonyokkor ott volt a nagy család: a nagyszülők, a szülők és ő. Mára ketten maradtak az édesanyjával, de a szenteste ettől ugyanaz a csoda. Egy ideje ketten állnak a fa mellett és gyújtogatják a gyertyát, ketten kántálnak, ketten ülnek le a karácsonyi asztalhoz. Azért, mert ketten vannak, az ünnepi este és az ünnep öröme semmit nem változott. A szenteste számukra egy nagyon fontos dolog. Délben már kikapcsolja a telefont, megszűnik a hétköznap, félretevődnek a bajok és a problémák, karácsony van, nemcsak a külsőségekben, de lélekben is.

Barna Karola arra volt kíváncsi, hogy manapság milyen szerepe van a családban az ünnepi készülődésekkor az anyának, az apának és a gyereknek. Mert sokat beszélünk arról, hogy családi ünnep, a szeretet ünnepe, de ki hogyan veszi ki a részét az előkészítő munkálatokból, hogy mire eljön a szenteste, a feleség, az anya ne roskadjon össze a fáradtságtól?

Ez a kérdés a legtöbb családra érvényes. Nagyon sok helyen az apa csak annyit segít, hogy beteszi a karácsonyfát a tartóba, a készülődés nagyobb része az anyáé, és ahol van nagymama, a nagymamáé. És természetesen sok helyen segítenek a lányok is. Tény, hogy egyre kevesebb az olyan család, ahol még igyekeznek megtartani a régi szokásokat, kezd elterjedni, hogy nem maguk készítik el, hanem megrendelik a hagyományos karácsonyi ételeket, amelyek hasonlítanak az otthon készítettekhez, de a gyerek kimarad az együtt készítés élményéből, és nem tanulja meg, hogyan kell elkészíteni ezeket. Az anya és a nagymama lehet, hogy nem fárad el a munkában, már csak az a kérdés, mennyivel tölt el többet együtt a család karácsony üzenetének feldolgozásával.