×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
8 °C
kevés felhő
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Üresjárat

2013.06.19 - 09:54
Megosztás:
Üresjárat

A postaládából értesültünk, hogy június 9-én, vasárnap, a Kossuth-kertben gyermeknapot rendeznek. A mai, hatványozottan idegen közegben gyermekeink magyarnak maradása érdekében minden erre irányuló kezdeményezés értékes és dicséretre méltó, akár ez a gyermeknap is, sajnos azonban ha valaki a rendezvényre kilátogatott, egy körséta után kétségekkel és kételyekkel lett teli.

Hogy például hol van a határ, hogy szabad-e és erkölcsös-e bármilyen szinten és áron ilyen eseményeket rendezni és gyermekeinket már cseperedő korukban az igénytelenséghez, a kezdetlegességhez, az elmaradottsághoz, vagy akár a balkáni szellemhez szoktatni? Hogy a szellemtelen, pénzcsináló „vurstli”, az átlagon aluli árusok és ízléstelenül tálalt silány portékáik, az otromba és buta játékok — jó részük különböző fegyver —, vagy a szó legrosszabb értelmében vett vásári forgatag mennyiben segítik, vagy inkább torzítják a fogékony lelkületű csöppségek lelki és szellemi pallérozását? Hogy az elhanyagolt utakon való csetlés-botlás, akár hasra esés, helyenként a sárban tapicskolás, az útról a sétálókat leszorító áruszállítók türelmetlensége, a park hátsó bejáratának balkáni hangulata, vagy a felnőttek eszem-iszomjának, dínomdánomjának a látványa lehetett-e öröm forrása a gyermekekben? Hogy gyermekvécé hiányában a bokor alatti guggolva pisilés, a kézmosási lehetőség hiánya, az ivóvíz hiánya, az édességek tömkelegével szemben a vásárolható gyümölcsök teljes hiánya mennyiben fejlesztik vagy rombolják jövő nemzedékünk otthon már tanult általános és egészségügyi tudását, ismereteit?

Sajnos néhány ilyen alkalom után a kis, de nagyobbacska gyermek is jogosan azt hiszi, hogy az ilyen állapot, színvonal a természetes, ennyire kell fussa a vágya, mert ez a jó, ez a szép, ez a csodavilág; így aztán ideális állampolgárrá gyúródik lassan, a mindenkori hatalom nagy megelégedésére.

Nyiladozó tudatával honnan is tudhatná egy ma itt élő kis apróság, hogy gyermeknapon máshol és más olvasatban a közösségi és játszószobáké a főszerep, ahol segítséggel és biztonságban gyermeki örömmel lehet főzni, varrni, tésztát sütni, agyagot gyúrni és ki is égetni, festeni, verselni, énekelni, táncolni vagy akár tornázni? Hogy mindenhol a nevelő és akár gyógyító hatású állatsimogatónak van a legnagyobb sikere? Hogy jobb helyeken a gyermeknap szervezői árulnak önköltségi áron mosott gyümölcsöket, természetes gyümölcsleveket, ellenőrzött gyermekárukat és játékokat, az alkoholt kitiltva és a mohó haszonlesőket ellehetetlenítve? Hogy egyebütt akár neves művészek is megtiszteltetésnek veszik, ha ilyen napokon a kicsik kedvébe járhatnak arckifestéssel vagy a lerajzolásukkal, és ezt jó szívből, nem haszonlesésből, mint azt mifelénk teszik?

Tömegrendezvényeken igen fontos a biztonság, de nem valószínű, hogy annak az a helyes módja, ahogy azt a gyermeknapon láttuk. Mindenütt, főleg a kolbászsütőnél, marcona, hórihorgas csendőrökbe botolhatott az ember, kiknek gyermeket nem nyugtató, mogorva ábrázata még egy-egy varjúkárogásra is be-berezzent. Őket vajon milyen töltettel vezényelték oda?

A színpadon valóban kedves, szívderítő látvány és hangulat volt. Ám az ott szereplő kedves kis gyermekek szülei, tartozékai, fotózói is „kitettek magukért”, akár kétméteres apaságukkal olyan szorosan körülállták a színpadot védő korlátot, hogy oda már más halandó, pláne gyermek be nem láthatott, első leckét adva így a nem szereplő gyermekeknek a vadon törvényeiből.

Apró habok voltak még a gyermeknapi tortán, hogy a földön, az utakon át, még a sárban is elektromos vezetékek voltak, hogy ha volt is valahol elsősegély-pont, az láthatóan nem volt jelezve, hogy a nagy csúszdák pléhe forró volt, a déli napsütésben erősen égetett, de ez ellen senki nem tett, és le se zárták őket, hogy a tó hídján, lépcsőfokok híján, egy kisgyermek nem tud átmenni, hogy a sétahattyúkba szállás életveszélyes, mert beszálláskor kirögzítve nincsenek, hogy két-három kóbor kutya is betévedt a nagy ünneplésre, persze lehet, hogy még kölykök voltak ők is.

E „jeles napon” történtek jó és hasznos dolgok is, és sokan jól is érezték magukat. Ezért ismételten elmondható, hogy a jó szándék dicséretes, de sajnos az ma már nem elég, mint tudjuk, József Attila már 1936-ban az írta: „...dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Ezért a jövő biztosítéka csakis az lehet, ha az ilyen rendezvényeket nem műkedvelői szinten rendezik, hanem pedagógusi, gyermeklélektanászi, egészségügyi és műszaki hozzáértéssel, és ezáltal tetemes erkölcsi haszonnal. Ez az idén nem így volt, ezért ha valaki mégis azt mondja, hogy egy gyermeknap ilyen kell legyen, hát nem is tudom...ez ügyben érdemes talán a legilletékesebb véleményét is ismerni, az pedig egy aprócska gyermek, aki kétórás gyermeknapi csetlés-botlás után így nyilatkozott: „Menjünk már haza!”

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós