Utazás Rovásírás országába

Sokan mondják, hogy ha mosolygós arcokat rajzolsz a párás ablaküvegre utazás közben, jobb kedved lesz. Nekünk azonban enélkül is fergetegesen telt az út Désig, ahol Dórával átszálltunk a mikrobuszba, amivel Budapestre igyekeztünk. A többi erdélyi versenyző arcáról is könnyen le lehetett olvasni az izgatottságot és a kirándulni vágyás örömét. A kilométereket magunk mögött hagyva sem unatkoztunk, ugyanis összebarátkoztunk és sokat nevettünk együtt.

Késő délután érkeztünk meg a fővárosba, egymásnak segítve pakoltunk át a Református Gimnáziumba, ahol megszálltunk. Fáradtságunk ellenére városnézőbe indultunk, a IX. kerület mindannyiunk tetszését elnyerte és ezt még csak fokozta a Duna-parti séta a szürkületben. Este nyugovóra tértünk, hogy a másnapi nemzetközi versenyen maximálisan teljesíthessünk. Szombat reggel mindannyiunkat átjárt az ilyenkor természetes izgalom és a verseny hivatalos megnyitója után — ahol bemutatkoztunk a többek között pécsi, budapesti, tatabányai, solti csapatnak és mosolyogva nyugtáztuk, hogy mi vagyunk az egyike azon csapatoknak, akik a legkevesebben vannak — kezdetét vette az írásbeli rovásírásverseny. Csak a tollak sercegését hallottuk, és szívünk vad zihálását, majd miután végeztünk, felállítottuk a Bazárunkat, ahol minden résztvevő talált kedvére valót a könyvek, pólók és karkötők közt. A verseny azonban még folytatódott azok számára, akik Haladó vagy Mester kategóriában indultak, így a mi csapatunkból is hárman — az öt közül — visszamentünk szóbelizni. Miután valamennyire lenyugodtak a verseny által született lepkék a gyomrunkban, árultunk és ismerkedtünk más csapatokkal.

Kora délután elérkezett a hétvége fénypontja, amikor ugyanis kiderültek az eredményeink. Kezdő kategória: Szejke Dóra I. helyezett (Szatmárnémeti); haladó kategória: Görbe Helga I. helyezett (Szatmárnémeti).

Az eredményhirdetés után végképp megnyugodtunk és önfeledt jókedvvel pásztáztuk a várost. Többek között metróztunk — ami érdekes élmény volt, ott lent a föld alatt, döcögve — és nagyokat sétáltunk Budapest zsúfolt utcáin, miközben azon tanakodtunk, hogy semmi kedvünk sincs ilyen hamar hazamenni. Éjszakába nyúlót beszélgettünk, nevettünk és összehasonlítgattuk egymás „dolgozatait” és nyereményeinket.

Vasárnap hajnalban indultunk haza, Erdélybe, és bár azt hittük, hogy nem vagyunk fáradtak, az utazás mindenkit álomba ringatott vagy arra késztetett, hogy számoljuk az ablakon lefolyó vízcseppeket. Áthaladtunk a Hortobágyon, megtekintettük a Kilenclyukú Hidat. Szomorúan észleltük, hogy a mikrobusz beért Szatmárra, így búcsúzás után leszálltunk, az meg továbbgördült Dés felé, hogy aztán késő estére megérkezzen végállomására, Székelyudvarhelyre.

Ez a hétvégi kirándulás jogosan kerül be életem legboldogabb, legkedvesebb és legszórakoztatóbb emlékei közé, ugyanis akárhányszor eszembe jut — ez elég gyakran fordul elő — önkéntelenül is megmosolyogtat.

Görbe Helga, a szatmári Dsida Jenő cserkészcsapat tagja

Néhány adat

A nemzetközi rovásírásversenyt május 12-én tartották. Dóra és Helga úgy kerültek a Romániai Magyar Cserkészszövetség kontingensébe, hogy második, illetve első helyen végeztek az áprilisban, Szamosújváron megtartott országos rovásírásversenyen. Simcó József, aki korcsoportjában ugyancsak első helyen végzett, nem tudott részt venni ezen a megmérettetésen.